Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

Többektől hallottam már jókat erről a könyvről és bár a legkevésbé sem vagyok macskarajongó – főleg ők meséltek a regényről – belekezdtem.

A regény tulajdonképpen utazások sorozatáról szól, amit Nana, a macska, gazdájával, Szatoruval tesz meg. Szatoru, bármennyire is szereti Nanát, épp azon van, h régi barátai közül új gazdát találjon neki, mivel tudja, hamarosan eljön az idő, h már nem gondoskodhat róla. Bár egyik régi barát sem bizonyul megfelelő jövendőbeli gazdának, a találkozások által megismerjük Szatoru gyerek – és fiatalkorát és őt magát is. Végül a férfi nagynénjénél, Norikonál kötnek ki, aki bár egyáltalán nem szereti a macskákat, nincs is érzéke hozzájuk, mégis, unokaöccse kedvéért megbarátkozik Nanával. Bár a regény első felében nem derül ki, miért nem tud majd gondoskodni Szatoru Nanáról, mégis szavak nélkül is nyilvánvaló az ok, ami a regény második felére fájó valósággá is válik. Egy nagyon kedves regény, humorral a barátságról és a szeretetről, nekem különösen azok a részek tetszettek, ahol Nana a „mesélő” és az ő szemszögéből látjuk az eseményeket és a szereplőket, ezek a részek megtörik a Szatoru tökéletességéről szóló oldalakat és nagyon jót tesznek a történetnek szerintem.