Janikovszky Éva: Naplóm 1938-44

Kölcsön kaptam ezt a könyvet és igazából már azon is vacilláltam, h kölcsönkérjem-e, nem voltam biztos benne, h érdekel, mert a 12 és 18 éves kora közötti naplói ezek a későbbi írónőnek. Ennek megfelelően elég szkeptikusan is kezdtem olvasni és az elején úgy éreztem, beigazolódott, amitől tartottam: egy 12-13 éves fruska „fecsegése” a naplójának, olyan, amit nem feltétlenül kell olvasnia az embernek.

Aztán némileg változott a véleményem, hisz a napló által jól végigkövethető Éva fejlődése, témáinak, gondolatainak, stílusának megváltozása. A későbbi műveiből ismert iróniával jellemez barátokat, ismerősöket, egyre jobb stílusban és egyre olvasmányosabban ír, miközben gyerekből nővé érik. Meglepő volt számomra, h a napló legelejétől kezdve, vagyis már 12 éves korától a fő témái: a fiúk, pasik, férfiak, a szerelem és a szerelmei. Annak ellenére, h ezek a feljegyzések egy történelmileg sötét időkben íródtak, a háborúról kevés szó esik, persze ez is változik valamelyest, ahogy komolyodik és érik a szerző és ahogy a háború eseményei egyre inkább elérik személyesen is. Összességében nem volt rossz, de azt éreztem most is, mint Szabó Magda halála után megjelent „műveinél” is: biztos, h a szerző is ezt akarta volna? Hisz akkor lett volna lehetősége kiadatni, miért csak az örökösök gondolják, h ezt mindenkinek olvasnia kell? Biztos, h ez közérdeklődésre tart számot? Szerintem nem feltétlenül.