Tom Liehr: Sommerhit

Nagyon régóta megvolt ez a könyv és amikor a következő olvasmányomat kerestem, megakadt rajta a szemem, elolvasva a fülszövegét bele is kezdtem. A főszereplő, Falk Lutter életét követjük nyomon tinédzser éveitől kezdve jó pár évtizeden át.

A 14 éves szőke, kékszemű, de kissé dagi Falk szüleivel és nővérével az egykori NDK-ban él, majd 1980-ban izgatottan indulnak a Balatonhoz nyaralni. Az előkészületek alatt már a fiúnak is feltűnik, h valami készül és tényleg, a család disszidálni akar. A tervbe viszont hiba csúszik, a határon a nővére, Sonja nem léphet át, valami nincs rendben a papírjaival, így a 16 éves lányt elszakítják a családjától, akik nélküle mehetnek a Balatonra. A szülők itt próbálják eljátszani, h minden rendben, de Falk érzi, h ez nem igaz. Ennek ellenére élvezi, h a szülei nem vele vannak elfoglalva és belekóstol a szabadságba. A szerző persze elsüt pár sztereotípiát a Balatonról és Magyarországról, de gyorsan újra Németországban találjuk magunkat, csak ezúttal már az NSZK-ban, de ide már csak a fiú és édesanyja jutott el, apja visszamegy, h megtudja, mit lett a lányukkal. Falk rengeteg mindenre rácsodálkozik Nyugaton és persze pont ezért, na meg súlyfeleslege miatt és mert ő az NDK-s fiú osztyálytársai gúnyolódásának állandó célpontja lesz. Egy osztálykiránduláson aztán minden elszabadul az egyik tanár öngyilkos lesz és míg a felnőttek értetlenül állnak mindez előtt, a diákok pontosan tudják, mi történt. Fejezetenként ugrunk innentől néhány évet és végigkövetjük Falk átváltozását, akiből Martin Gold lesz, az – okkal - mosolyogni képtelen sztár, akit egycsapásra az egész ország megismer, csak épp egy olyan dallal, amit ő legszívesebben ki se adna. Közben ledől a berlini fal és nem csak az ország, hanem a családjuk is egyesül, apja és nővére történetéből bepillantást kapunk a rendszer kegyetlenségébe, egészen elképesztő, mi zajlott ott – is – a színfalak mögött. A végére a főhős nem csak a happy endjét kapja meg, hanem inkább az „elégtételét”, amin itt sokkal nagyobb hangsúly van. Alapvetően érdekes történet volt, több fontos témát is felvetett, de aztán szerintem ezeket eléggé elnagyolta, ami kár volt. Ráadásul a végére az lett az érzésem, h a főhős egy kicsit „megmondó” ember lett, aki mindenki más fölött áll nem csak anyagilag, hanem főleg erkölcsileg, ami persze lehet így, de valahogy nem volt már olyan szimpatikus a karakter. A címből – abszolút tévesen – arra következtethetnénk, h ez valami nagyon könnyed nyári olvasmány, de nem, sokkal inkább egy történelmi lenyomat és egy kalandos életút talákozása.