Martin Pristl: Gebrauchsanweisung für Griechenland

Eddig egy „részt” olvastam ebből a Gebrauchsanweisnung für…. c. sorozatból, ami tetszett is. Mivel hamarosan Görögországba készülök, hirtelen érdekelni kezdett ez, de azt kell mondjam, ez alapján nem kaptam volna kedvet az országhoz.

Igazából nem tudom, mi a koncepció ennél a sorozatnál és ebből a könyvből végképp nem is jöttem rá. Még csak az sem derült ki számomra, h a szerző mennyit élt az országban, mikor, hol, miért, mit csinált ott. Szerintem hitelesebb lehetett volna az egész, ha ezek kiderülnek, mert egyébként mindenről meglehetősen éles és cinikus hangon ír. Mivel német, eléggé német elvárásai vannak, nem vagyok benne biztos, h van olyan ország, ahova érdemes ezekkel az elvárásokkal érkezni. Rögtön az elején aztán végképp „eljátszotta” a jóindulatomat, amikor a tenisz egyik élő legendájának (Pete Sampras, aki egyébként görög származású, így került szóba) a nevét helytelenül írta. Egyébként sok témát érint, nagyon komolyan belemegy a politikába és a görög gazdasági-politikai EU-s botrányokba, de megismerhetjük az ország történelmét, a nyelvét, az oktatási rendszert, a klímát, a közlekedést, a vallási szokásokat, az ételeket, Athén és a vidék szembenállását és még sok mindent. Ez utóbbi kapcsán jut eszembe, h sok párhuzamot találtam Görögország és Magyarország kapcsán, már eleve a két ország lakosságszáma miatt is, de mentalitásban, gondolkodásban is, így én nem voltam a leírtakon annyira megrökönyödve, mint a német szerző. Persze az 15.000 km tengerparttal és a 3000 szigettel és az ebből fakadó turzizmussal nehéz lenne Magyarországnak versenyre kelni. Informatív, de meglehetősen sótlan, abszolút személytelen olvasmány, mindenképp másra számítottam.