Stephanie Garber: Caraval

A sikeres trilógia 1. része volt ez, amit németül olvastam. Scarlett húgával, Tellával és zsarnoki, kegyetlen apjával egy kicsi szigeten él. Apja belekényszeríti egy házasságba, még vőlegénye nevét sem tudhatja, a lány mégis örül és várja az esküvőt, egyfajta menekülésként tekint rá.

Évek óta nagy álma, h húgával részt vegyenek egy messzi szigeten zajló játékon, Caravalon, ami az ördögi Legend játszótere. Évekig fáradhatatlanul írta a leveleket Legendnek, de választ sem kapott, most viszont hirtelen megérkezik a meghívó a varázslatos előadásra. Tella eltűnik, Scarlett egy titokzatos matrózzal érkezik végül a szigetre, főleg, h a húgát megtalálja és gyorsan rá kell jönnie, húga az idei Caraval kulcsfigurája, a győztesnek, őt kell megtalálnia. Ez azonban egyáltalán nem egyszerű feladat egy olyan világban, ahol a híd kacsint; egy ruháért a legszörnyűbb félelmeddel vagy titkoddal fizethetsz; ahol senki és semmi nem az, mint aminek látszik; ami tele van varázslattal és ahol soha sem tudhatod, mi a valóság és mikor játszik veled a képzeleted. Régóta tervezvben volt már ez a trilógia, bár ritkán olvasok ilyesmit, de azok általában tetszeni szoktak, erről is már sok jót hallottam, így eléggé biztos voltam a dolgomban. Ennek fényében különösen nagy csalódás ért, már az elején is éreztem, h nem szippant be a történet, nem is igazán „értem”, nem tudtam eldönteni, mi a valóság és mi csak varázslat vagy képzelet, leginkább talán azért is, mert nem „érdekelt” annyira. Sajnos ez a végéig így maradt, egyáltalán nem érzek késztetést a folytatások elolvasására, nekem ebből elég volt ennyi.