Ahogy már írtam a történet – illetve a sorozat;) – második részét egy másik írónő írta meg. Nekem Anne Gracie stílusa, aki az első részt írta vhogy jobban tetszett, bár nem lehet azt mondani, h olyan nagy különbség lenne a kettő között. Persze az is lehet, h egyszerűen csak kezdett unalmas lenni több száz oldal után, Henrik Boleyn Annáért való harca a keresztény világgal, a pápával, a feleségével, a körülötte lévő emberekkel, egyszóval mindenkivel, melynek kvázi melléktermékeként megszületik az Anglikán egyház. Mire végre megköttetik a frigy, már érezni lehet, h nincsenek teljesen rendben a dolgok és valóban, már elindult a főszereplők kapcsolata a lejtőn, aminek újabb lökést ad lányuk születése a várva-várt fiú örökös helyett. Majd némileg irónikus módon jön egy újabb nő és Henrik elölről kezdi az egészet, vágyakozó szerelem, harc a házassága érvénytelenítéséért…
Bár alapvetően talán tényszerűen több minden történik a 2. részben, vhogy ez nekem sokkal nyögvenyelősebbnek tűnt, mint az első, eléggé küzdöttem vele, vhogy már nagyon kiszámíthatóak voltak a reakciók, a tettek, ami persze nem feltétlenül az író hibája, mindenesetre 2. résztől még kevésbé voltam elragadtatva.
A két kötet tulajdonképpen Boleyn Anna felbukkanását, tündöklését és bukását dolgozza fel, egy eseménydús történelmi korszakról, izgalmas politikai játszmákról, csatákról, egymásnak feszülő érdekekről, a király kegyeiért bármire kapható udvarhölgyekről olvashatunk. Na meg persze a híres/hírhedt VIII. Henrik „leleményes” módszereiről, megunt asszony témában;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése