A főszereplő, Julie férje halála után 4 évvel kész arra, h újra kezdje életét, de ki az, aki mellett újra boldog lehet? A srác a szomszédból, aki a legjobb barátja is egyben, vagy a sármos és megnyerő, tökéletes idegen?
Az elején rettenetesen szenvedtem, az a fura érzésem volt, h a párbeszédek feleslegesek, nem derült ki belőlük több, mintha egy sima leírás lett volna. Időnként nagyon-nagyon hosszú oldalakon keresztül éreztem azt, h egy tapodtat sem mozdul előre a cselekmény, h oldalak mennek el úgy, h semmmmmmi nem történik:S. Nagyon megszenvedtem kb. az első 200 oldallal, olyan csöpögős is ráadásul az első fele, h az már irritált, aztán szépen lassan addig altatott, míg mire legközelebb „felocsúdtam” már egy thrillerben találtam magam. Nem igazán tudom eldönteni, h megszoktam, vagy tényleg izgis lett - azért messze nem a letehetetlen kategória - de a végére azért olvasható volt.
Összefonódik benne egy (csöpögős;)) szerelmi történet, egy életre szóló kutya-gazda barátság és egy thrillerszerűség. Időnként egész jól keveri a kártyákat az író, persze azért vannak benne jócskán kiszámítható dolgok, meg még a 2. felében is sok az egy helyben ácsorgás, ez itt is idegesítő, mert ez a sok totojászás egyszerűen nem engedi, h peregjenek az események.
Szóval nekem nagyon lassan indult be az igazi történet, erre nagyon soknak és feleslegesnek tűnt a több, mint 400 oldal. Valamennyire meglepett a könyv, mert az utóbbi időben többször hallottam az íróról, a regényeiből készült romantikusabbnál romantikusabb filmek kapcsán, azért ez – bár egy nagy adag ebbe is jutott – más jellegű.
A német cím (Soha nem vagy egyedül) nagyon találó, a magyar (Az őrangyal) is jó, de a miértjére egészen az utolsó oldalakig kell várni.
A legjobban a (német) borító tetszett:)), bár a könyv tartalmával elég nehéz összefüggésbe hozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése