A könyv nem csak a Lolával az élet rovatból készült második kötet, hanem a Nők Lapjában 5 év alatt, megjelent több száz cikk lezárása is, hisz mára megszűnt a népszerű rovat.
A sikereken felbuzdulva Kriszta megmaradhatott volna az első könyv már bevált receptjénél, amivel nem is volt semmi baj: helyesen írt a kislányáról, aranyos történetek, mosolygós percek. Ő – legalábbis szerintem – mégis eggyel tovább lépett. Persze itt is vannak mosolyt fakasztó sztorik a cseperedő Loláról, mégis más az egész, valahogy komolyabb, elgondolkodóbb és elgondolkodtatóbb.
Családi szerepekről, ffi-nő kapcsolatról, feminizmusról, jó anyaságról, családtervezésről, hisztiről és hiszti kezelésről, félelmekről, szégyenlősségről, kétnyelvűségről, költözésről, nagylányságról és gyerekjógáról;).
Itt is igazolva látom a nagy okosságot, miszerint kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, merthogy Lola immár cserfes nagylány, aki kérdez, megállapít, rendezkedik és akinek válaszolni kell, magyarázni és irányt mutatni, ami nem mindig egyszerű, nem mindig egyértelmű.
Időnként volt olyan érzésem – legalábbis realista énemnek – h egy picit sok, túl érzelmes, talán imitt-amott érzelgősbe csúszik, de az a helyzet, h a bennem valahol mélyen mocorgó jövendő anya énem;) gyorsan le is intette ilyenkor a realistát. Szóval jól is van ez így, nyilván aki ilyesmit olvas, legyen felkészülve erre.
A második rész is kellemes, élvezetes olvasmány volt, a rajzok továbbra is zseniálisak, remekül kiegészítik a történeteket, tetszett.
Biztos jó kis könyv lehet ez, de olvastam azt is amit az elsőről írtál. Nekem inkább az kellene:))
VálaszTörlésMindkettő jó, de míg az elsőben abszolút Lola és a babázás a főszereplők, ebben több minden kap helyet, komolyabb, legalábbis nekem ez volt az érzésem. Mondjuk, ha olvastad a Nők Lapjában, nem biztos, h érdemes megvenni, mert nem sokkal több.
VálaszTörlés