A The Irish Times rovatvezetője az írónő, Nagy-Briatnniában és az USÁ-ban Bestseller írónak számít, több, mint 40 millió példányban adták el a könyveit, ehhez képest nem hallottam róla még eddig, pedig magyarul is elég sok könyve megjelent. 4 dublini történetet tartalmaz a könyv, de ezek a világ bármely pontján megtörténhetnének. Ami közös, h mind szomorú, melankólikus hangulatú, ennek ellenére szerettem olvasni, mert élvezetesen ír az írónő.
Egy elegáns vacsora otthon, barátokkal és a férj szeretőjével, kvázi díszvendégként, de vajon véletlenül került a sikeres képzőművésznő a meghívottak közé, vagy tervez valamit a feleség? Mi lesz, ha elfogadja a meghívást és mi, ha nem?
Vidéki lány a nagyvárosban, megvalósult álom, önálló albérlet két másik lánnyal, mégis teljes magány és a városi élet nehézségei.
Az első két történetben, bár problémákat állít a középpontba, mégis van megoldás, nem kilátástalan a helyzet. Érdekes, h annak ellenére is igazán érdekessé és izgalmassá tudta tenni mindkettőt, h nincs bennük nagy dolgokról szó, mégis elérte, h nagyon is érdekeljen mit fog történni, ill. mi történt. A bökkenő ott jött, h mindkét esetben aztán a végén úgy terelte az eseményeket, h az, amire végig kíváncsi lettem volna, amire kíváncsivá tett, mégsem derült ki. De igazán mégsem váltott ki ez csalódottságot, mert egy ennél fontosabb kérdésre helyezte a hangsúlyt a végén, amint aztán gondolkozz el.
A harmadik novella a gyermekvállalás kérdéskörét járja körbe, egy fiatal lány és a családja életében, a negyedik pedig egy alkohol elvonóról a családjához visszatérő ffi története, sikerül-e újrakezdeni, újraegyesíteni a családot?
Ezekben már sokkal komolyabb gondokkal kell megküzdeni a szereplőknek, a szituációk, amiket leír kilátástalanok, különösen az utolsó esetében.
Kellemes olvasmány volt, tartalmas is, de azért nem rohanok beszerezni Maeve Binchy könyveit, viszont, ha „szembe jönnek” esetleg, szívesen fogok még olvasni tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése