Matthias Sachau: Wir tun es für Geld

Hmm. Az íróról és a könyveiről mindenhol csak annyira jókat olvastam, h igazából gyanakodnom kellett volna…mégsem tettem. A borítón például az virít, h csúcskönyv, ezt maga a szerző állítja róla, érdekes:O. Kerstin Giernek kétszer kellett megvennie, mert az elsőt a kádba ejtette, annyira nevetett – áll a fülszövegben, mondjuk tőle sem voltam annyira elájulva, szóval…


Ines és Lukas együtt laknak, mint kvázi lakótársak, de mindketten valaki mással vannak együtt, már jó ideje, ezen a kényelmes felálláson viszont ennek ellenére sem akarnak változtatni. Mígnem Ines és a barátja rájönnek, h ha a jól kereső lány hozzámenne a ffi alsónemű eladóként elég gyengén kereső lakótársához, az adózás szempontjából maga lenne a paradicsom. Így is lesz.
Aztán viszont új lakó költözik a házba, a szerencsétlen, tesze-tosza, de igen jónevű Ekkehard Stöckelein-Grummler, aki nem más, mint az adóhivatalban az ő ügyintézőjük. A feladat tehát adott: úgy kell tenni előtte, mintha…mivel azonban ő is érzékeli, h ezzel a házassággal nincs minden rendben, hálája jeléül, amiért olyan sokat segítettek neki, közbeavatkozik. Romantikus vacsorát szervez a párnak, beíratja őket egy tangó tanfolyamra stb. és közben a maga szerencsétlen módján tényleg közelebb sodorja a két barátot – papíron házastársakat – egymáshoz.
De hát a férfiak köztudottan tudnak vakságban szenvedni, így Lukas ’boldog’ a nyafka és igen csak egyszerű Vanessa mellett, aki végre újra hajlanó kegyeiben részesíteni, főleg miután feltűnik neki, h a ’papíron feleség’ Ines akár még gondot is jelenthet.
Ami nagyon poén, h elhatározzák, elválnak, de csak akkor, ha Ekkehardot megfelelően felkészítették a sokkra, na és az önálló életre;), teljesen úgy kezelik, mint egy gyereket (ami olyan szempontból nem is csoda, h mennyire kis szerencsétlen).
Az egész könyvben nagyon fontos szerepet kap a zene, azonbelül is a jazz, mert Lukas igazi fanatikus és Ekkehard személyében végre egy értő fülbe botlik, így elég sok szó esik a zenészekről, albumokról, számokról, felszerelésről.
A végére még jut néhány félreértés és persze a happy end, amihez mondjuk – az író erőlködése ellenére – nem túl sok kétségünk férhetett.
Nem nagyon tetszett, erőltetettnek tűnt sok helyen és ami még rosszabb, általában nekem is erőlködnöm kellett, h olvassam. Most megnéztem újra, az amazonon elég jó értékeléseket kapott, bár hideget és meleget is bőven, még egy könyve megvan, az jobbakat, de most már kicsit tartok tőle…