Per Christian Jersild: A Gyermekek Szigete

Egy jó barátom ajánlotta a könyvet, bár igazából nem is értem miért csak most, mert nagyon régen ismerjük egymást és már nagyon régen vagyok teljesen odáig Stockholmért, amiről ő is tud. De a lényeg, h végül csak felhívta rá a figyelmem és mivel kölcsönadni épp nem tudta, gyorsan meg is vettem antikváriumban.
A svéd író 1976-ban írt regényét Kertész Imre fordította magyarra, ezen eléggé meglepődtem, úgy tudtam és most utánanézve is azt találtam, h németből fordít, kíváncsi lennék, ezt is abból fordította-e, vagy esetleg svédből?

A Gyermekek Szigete egy a stockholmi sziklaszigetek közül, aminek nyári táborában kellene a 2 hónapos szünetet töltenie a 11 éves Reine Larssonnak, ehhez viszont neki nem sok kedve van. Ehelyett inkább a csodás svéd fővárosban üti agyon az időt, amit persze én abszolút meg tudok érteni;).
Már csak azért is, mert sok-sok ismerős dolog, emlék bukkan fel: Sollentuna városrész, ahol már én is laktam, a Hötorget, az Orfeusz-kút, a stockholmi Hangversenyterem, az Åhléns áruház, a Vasagatan és még sok más stockholmi szépség, nevezetesség, látnivaló.
Persze hamar kiderül, h a harmincvalahány korona, amit Reine zsebpénznek kapott a táborba, nem lesz elég a 2 hónapra, így munkába áll, méghozzá koszorúszalagokat ír egy idős hölgyekkel teli műhelyben, amiért jó fizetést kap. Aztán beüt a nyári szabadság, így ismét munka és pénz nélkül marad, jöhetnek a kalandok, amikben nincs is hiány.
Kizárja magát a lakásból, így a pincébe húzza meg magát, csavarog a városban, találkozik egy vándorszínház társulatával, összehozza a sors egy rocker bandával, vitorlázni megy az anyja egyik pasijával, biciklizik az autópályán, kompon utazik, hozzácsapódik egy fiatal bűnöző bandához és közben mindig éhesen, bejárja a nyári forróságban (!) a gyönyörű Stockholmot.
Megismerkedik egy csomó emberrel, egy fura 22 éves lánnyal és annak még furább idős szomszédjával valami barátságfélét is köt, kalandból kalandba keveredik, közben elmélkedik. Időnként nagyon fárasztottak Reine agymenései, na persze 11 éves fiúcska, ráadásul elég élénk fantáziával – aki saját bevallása szerint is imádja a blőd vicceket (amik nem is olyan hülyék, csak a felnőttek hiszik őket annak. Hát ja;)), de néha a falat kapartam tőle.
A fülszöveg azt írja, h Reine egyetlen kivétellel csak önző, közömbös felnőttekkel találkozik, akik még csak kísérletet sem tesznek rá, h megértsék a magára utalt, egyedül kószáló, jó szóra vágyó gyereket.
Azért én egy kicsit árnyalnám a képet: ez a 'szegény gyerek' azért kószál egyedül, mert az anyja tudta nélkül nem ment el a táborba, amibe be lett fizetve, szemrebbenés és válogatás nélkül hazudik mindenkinek, legfőbb aggodalma és problémája mindig az éhség, nem riad vissza némi lopástól és alkalomadtán le is részegedik.
Szóval legnagyobb meglepetésemre az ajánló személye és a csodás helyszín ellenére sem lopta be magát a történet és Reine a szívembe.