Tessa de Loo: Ikrek

Anna és Lotte ikrek. 74 éves korukban egy véletlen folyamán találkoznak, mikor ugyanabban a gyógyfürdőben kúrálják ugyanazt a betegségüket, a belgiumi fürdőhelyen, Spaban. 6 éves korukig nevelkedtek csak együtt, akkor szétválasztották őket. Az egészséges Anna Németországban maradt, a nagybátyjáéknál derekasan kivette a részét a munkából, közben sok megpróbáltatáson ment keresztül, a betegeskedő Lottét Hollandiába küldték, ő viszont igazi családra talált ott. Kapcsolatuk teljesen megszakadt, mindössze kétszer találkoztak, de ezek a találkozások nem sikerültek túl jól. A véletlen viszont ismét összehozza őket és végre van lehetőségük arra, h életük alkonyán rendbe tegyék kapcsolatukat és beszámoljanak egymásnak az életükről. Anna őszintén örül a viszontlátásnak, hisz nincs senkije, Lotte kevésbé, hisz testvérében a bűnös Németországot látja.


Anna német, Lotte viszont teljesen hollandnak érzi magát, gyűlöli a németeket a 2. világháború eseményei miatt, ami kulcsszerepet játszott mindkettőjük életében, így sok szó esik róla a könyvben is. Lotte Annában Németországot látja, Anna Lottéban a világot, aki hagyta, h az történjen, ami. Ez a háborús ellentét áll mindvégig közöttük, annyi év elteltével is.

Miért hagytatok bennünket a sorsunkra, kiszolgáltatva a diktátornak?

Külsőleg nem hasonlítanak egymásra az ikrek, személyiségük is nagyon különböző, idegenek egymás számára, nincs nagy egymásra találás, Anna igyekezete ellenére se, Lotte végig hűvös és tartózkodó marad, a beszélgetés sokszor vádakba torkollik, de nem személyes síkon, sokkal inkább a nemzetek szintjén (német-holland). Anna a domináns, ő a történet motorja, róla tudunk meg többet, Lotte legtöbbször csak mellékszereplő mellette.

Az általuk elfoglalt területeken élő népek sorsáról a németek időközben tájékozódtak. De arról, amit velük tettek a tizenkét évi zsarnokság alatt, arról hallgatni illett: milyen jogon panaszkodhatott volna az agresszor?

Érdekes adalék még, h az írónő holland, mégis sokkal többet foglalkozik a német Annával, mint a „holland” Lottéval. Egyáltalán nem elítélően ír a németekről, ill. persze a náci uralomról igen, de nem süti rá ezt a bélyeget az egész nemzetre, hanem egyértelműen érezteti, h nem lehet egy egész népet azonosítani a szörnyetegekkel, akik miatt annyian meghaltak, szenvedtek.

…először érezte meg, mit fog ezentúl jelenteni az, hogy valaki német. Bűnösnek találtatni olyanok által, akik semmit nem tudnak róla.

Újra egy 2. világháborús könyv tehát, valamennyire ismét egy új perspektíva és a már ismert döbbenetek mellett, újabbak pl. a lebensborn gyerekek. Nem könnyű, de érdekes, tartalmas, igényes olvasmány.

A regényt 2004-ben filmre is vitték holland-német koprodukcióban.