2012. március 11., vasárnap

Erlend Loe: Doppler, az utak királya


Teljesen a Doppler folytatására számítottam, ehelyett kissé meglepően valami egészen másba csöppentem, a 92 éves füves, Maj Britt életéből olvashatunk ugyanis kb. másfél oldalas kis epizódokat. Jó 40 oldal után bukkannak fel ismét Dopplerék, Maj Britthez toppannak be, addig mendegéltek, míg Svédországban nála kötöttek ki (a mázlisták). Egy darabig az öregasszonynál maradnak, de Gregus megelégeli az apja felelőtlen viselkedését (beszív az öreglánnyal, fütyül mindenre) és hazamegy vonattal, Bongó is lelép, a flúgos öregasszony, meg átküldi Dopplert egy döglött verébbel az ősellenség szomszédjához, a madár mániákus van Boring cserkészhez. Úgy tűnik antihősünknek így a 2. könyvre már semmi akarata nem marad, azt teszi, amit mondanak neki, hagyja, h van Boring cserkészt neveljen belőle és alapvetően úgy ugrál, ahogy az öregek fütyülnek. Fura volt nekem, h elhagyta a családját, most mégis ismeretlen emberekkel van. Végül aztán elhatározza, h visszatér a családjához, de nincs nagy monológ, h azért, mert mégis csak emberek közt stb., semmi ilyesmi.


A 2. résznek szerintem nem sok köze van az elsőhöz, tulajdonképpen a jópofa szövege megmaradt de pl. ami kevésbé tetszett, h az író állandóan túlmagyaráz, belefolyik történetbe ilyenekkel, h „én, aki ezt írom”… Ez a könyv hosszabb is, mint az első, ezt végképp nem értem. Amennyire eredetinek találtam az első részt, annyira hiányoltam ezt ebből, úgy tűnt, nem csak Doppler „fárad bele” a nomád, társadalmon kívüli életbe, hanem az író is a történetbe.
Érdekes, h a 2. könyv végén vannak olyan méltató sorok, amik szerintem erre abszolút nem igazak, sokkal inkább illenek az 1. részre (pl. hősünk, Doppler, nemcsak megmutatja, hanem ki is száll a mókuskerékből). A borítónak sincs meg már az a jópofa többletjelentése, mint az első könyv esetében. A cím is fura és kissé félrevezető is, az eredeti cím Volvo Tehergépjárművek (Volvo Lastvagnar), ami nyilván furán hat ill. hatott volna magyarul, de tény, h a legtöbbször előforduló szókapcsolat a regényben:), így nem feltétlenül lett volna indokolatlan, a magyar címnek szerintem nem sok köze van a tartalomhoz,másra számítottam a cím alapján. Szóval a 2. rész egyértelmű csalódás volt nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése