Hrabal önéletrajzi trilógiájának első része, ami igazából még nem is önéletrajzi, hisz azokról az eseményekről ír, mikor ő még meg sem született. Mindenek előtt anyjának állít emléket, aki egyes szám első személyben meséli el élete egy időszakának történéseit. Férje a sörgyári gondnok, ő pedig a szédítően hosszú hajú, forróvérű menyecske, akit lélegzet visszafojtva figyel mindenki. A feleség és a férj tűz és víz: a nő rendkívüli, szenvedélyes, pajkos, a férfi kimért, mindent előre eltervező kissé görcsös, de féltő szeretettel szereti asszonyát. Nincsenek nagy történések az életükben: disznóölésről olvashatunk, látogatásról a fodrásznál, lábtörésről, prágai kiruccanásról, majd az állóvizet a kissé habókos szószátyár, Pepin bácsi betoppanása keveri fel. Az egészet jellemzi az egyszerűség, de egyben az abszurditás is, végig az járt a fejemben, h valamiféle burleszk –szerű dolgot olvasok.
A capriccio egy szeszélyes, csapongó, kötetlen formában írt zenemű, ami tökéletesen illik a sörgyári kalandok laza láncolatára, amikből nem kerekedik összefüggő történet. Ahogy megpróbáltam utána nézni, az eredeti cím (Postriziny), egész mást jelent (kb. vágás, legalábbis a google fordító szerint), ez eléggé meglepett, mert a cím szerintem nagyon jó, azt hittem, ez az eredeti is.
A könyv a
várólistámon volt. Őszintén szólva nem talált el igazán sem a könyv, sem Hrabal stílusa, nem kaptam kedvet további könyveinek olvasásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése