A jó az, h bár szerintem mindhárom könyv hasonló kicsit, de mégis mindegyik más, egyedi, nem utánzata egyik sem a másiknak.
Itt is egy lány és egy fiú történetét követjük nyomon, a csavar a dologban, h ők nem ismerik egymást, pedig életük során rengetegszer találkozhattak volna, ha a sors szeszélye nem hozza másként.
Két teljesen különböző világból származnak: Mark tökéletes családban nőtt fel, már 5 évesen iskolába került, minden kiszámítható volt az életében, a fiút igazi csodagyerekként kezelték, nagy jövő állt előtte, míg Simone-t egyedül nevelte fel hippi anyja és belőle is féktelen, az igazságért harcoló hippi lett.
Születésüktől, 1970-től kezdve olvashatjuk a párhuzamos történetüket, szinte évről-évre. A különböző betűtípusok jelzik, ki az elbeszélő éppen, hisz mindkét főszereplő egyes szám első személyben számol be élete történéseiről. Nagyon jól hozza Gricksch a karaktereket: ha csak beleolvas az ember már rögtön kiderül, h épp Simone vagy Mark mesél gyerekkori csínytevésekről, iskoláról, első szerelemről, barátságokról, a felnőtté válásról, meghiúsult esküvőről, munkáról, vagy filózik az élet nagy kérdéseiről…
20-as éveik 2. felében fordulat állt be mindkettőjük életében, valami másra vágytak, Simone arra, h végre legyen célja, Mark arra, h végre cél nélkül éldegéljen, de leginkább mindketten igazi szerelemre vágytak, a lelki társukat szerették volna megtalálni.
De vajon hogy működik ez a lelki társ dolog? Lehet, h már találkoztál vele, láttad, de nem volt ráírva, így esetleg észre sem vetted, egyszerűen elmentél mellette és sosem fogod megtudni, h ő az, ő lenne az? Nagyon tanulságos ez, az ő történetük fényében és egyébként is…
Gricksch a végtelenségig borzolja az idegeket, hisz szinte minden évben találkozniuk kellene a főszereplőknek, de ez mindig meghiúsul, van, amikor beszélnek egymással, de csak ajtón keresztül, rengeteg közös ismerősük van, egy városban laknak, ugyanakkor ugyanoda költöznek, külföldön sem tudják elkerülni egymást, Moszkvában, majd Cost Ricán is találkozniuk kellett volna minden emberi számítás szerint és mégsem… Még egy internetes társkereső oldalon is leveleznek, ami mindkettőjükből nem várt reakciót vált ki, a személyes találkozót mégis elbaltázzák…
Kicsit a könyv 2. felében már besokalltam ezektől a meghiúsult találkozásoktól, időnként túl konspiráltnak éreztem őket, meg óhatatlanul fokozták az elvárásaimat is, a hiányérzetem egyre nőtt a végére, ill. a kíváncsiságom is, h mit hoz ki ebből… Persze nyilván az is igaz, h pont ez adta meg a könyv különleges karakterét, bármennyire is idegesítő volt helyenként. Jól megoldotta az író a történet befejezését, a szereplők nem hazudtolják meg önmagukat és még az olvasó is elégedett, legalábbis én az voltam;).
Legtöbbször szórakoztatott és kimondottan tetszett, máskor viszont idegesített ez a konstelláció, de mindenképpen egy jól megírt és átgondolt, egyedi, elgondolkodtató regény a könnyedsége ellenére is.
A cím utalás egy ismert német népballadára,a regény magyarul nem jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése