Erősen spoileres!
Minden Pierre kijelentésével kezdődik, miszerint semmi nem jelent semmit, ezért nem érdemes bármit is tenni. Ezzel olyannyira sokkolja osztálytársait, h azok elhatározzák, bebizonyítják neki ennek ellenkezőjét. Úgy döntenek, összegyűjtik mindazokat a dolgokat, amik fontosak, amiknek jelentőségük van, létrehozva belőlük a „Fontos Dolgok Halmát”, amivel majd meggyőzik Pierret. Ártalmatlanul indul a dolog, pl. régi fotókkal, de mivel értelemszerűen önként senki nem akar megválni a számára igazán fontos dolgoktól, változtatnak a módszeren. Mindenki a másiktól kérhet valamit a halomra, ami szerinte a másiknak fontos és hát a gyerekek pontosan tudják, mi a másik gyengéje…Így kerül a fontos dolgok közé Agnes, a mesélő zöld szandálja, egy hörcsög, a dán zászló (amit a dán trónörökös gyerek figurájától követelnek, aki szintén az osztálytársuk), a formalinban lévő kígyó a suliból, örökbefogadási papírok. 4 hónapig serényen „dolgoznak” a hegyen, de igazából nem csak Pierre miatt, hanem saját maguk miatt is:h bebizonyítsák önmaguknak is, h az életnek, az életüknek, van értelme. Van értelme mindig újra és újra folytatni az élet nevű mókuskereket. Közben rájönnek, h hatalmuk van egymással szemben, hisz azt kérhetnek a másiktól, amit csak akarnak, annak teljesítenie kell kívánságukat. A kör ördögi, hisz miután ők megváltak egy számukra fontos tárgytól ők kérhetnek a soron következőtől valamit, így rögtön „meg is bosszulhatják” saját veszteségüket. Ennek megfelelően egyre jobban elengedik a képzeletüket, elindul a lavina, minek következtében az egyik lány halott testvérének kiásott koporsója, imaszőnyeg, az egyik lány ártatlansága, egy kutya feje, a jézus szobor a templomból, az utolsó gyerek ujja kerülnek a fontos dolgok közé, hisz minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme…
„Hiába” derül ki aztán mindez, meglepő módon a gyerekek simán megússzák, sőt egy new yorki múzeum több millió dollárt ajánl a „műalkotásért”, újságírók szállják meg a dán kisvárost az újsütetű hírességek miatt, épp csak a céljukat nem érik el: Pierret nem hatja meg mindez. Azzal provokálja őket, h ha mindez valóban fontos lenne, jelentene nekik valamit, nem adták volna el…Mennyibe kerül a hörcsögöd, az ártatlanságod, az ujjad…? Pierre felnyitja a szemüket, csak azzal nem számol, h osztálytársai, már nem ismernek határokat, így meg kell fizetnie.
A történet egy igazán megrázó és provokatív parabola a felnőtté válásról, az élet értelméről és arról, meddig mennek el az emberek a semmitől való félelmükben. Ugyanakkor társadalomkritika is van benne, hisz megdöbbentő, milyen könnyen napirendre térnek a dolgok fölött nem csak a gyerekek, de szüleik és a társadalom is, sőt sztárként kezelik őket. Időnként a mesélő lány teljesen érdektelen hangja is sokkolóan hatott rám.
Sok szempontból hasonlít a témában már-már klasszikusnak számító A hullámra (amiből kivételesen a film klasszisokkal jobb, mint a könyv, legalábbis szerintem).
A könyv magyarul Semmi címmel jelent meg és bár a borítója erősen kapcsolódik a tartalmához, ezúttal mégis jobban tetszik a német egyszerűsége, ami engem valahogy jobban megfogott és felkeltette a figyelmemet és hát igen, nem állít valótlant a harsogó matrica, valóban brutális és bátor könyvről van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése