Nem azt kaptam, amit vártam. Eltűnt az a személyes hangvétel, ami megvolt az első könyvben, ez az írás teljesen a nők megcsonkításával és az az elleni harccal foglalkozik, leginkább dokumentarista módon. Waris immáron Bécsben él és rájön, h a körülmetélés problémája Európában is rengeteg nőt érint, az itt élő afrikaiak révén. Körüljárja mi a helyzet Franciaországban, Angliában, Németországban, Ausztriában, miközben sok nőt ismerünk meg, akik szintén áldozatul estek. Sokan közülük levélben, e-mailben vagy különböző fórumokon fordulnak Waris Dirihez és osztják meg vele ill. velünk tragikus történetüket. Európában a probléma az, h az afrikaiak elszigetelve élnek, megőrizve saját nyelvüket, kultúrájukat és egy idegen országban a hazai szokások még fontosabbá válnak, különleges rangot kapnak, legyenek bármilyen kegyetlenek.
Ez a hagyomány, ezt látták…. A nagyanyámat, az anyámat is körülmetélték, engem és a testvéreimet is, én a lányomat, miért ne? A legrosszabb, h a nőknek a saját anyjukat kellene kikiáltani bűnösnek, belátni, h ő tette ezt velük, ez nagyon nehéz, hisz ezzel elismernék bűnösségüket, helyette inkább homokba dugják a fejüket, alávetik magukat a szüleik vagy férjeik akaratának. Vagy jelenlegi lakóhelyükön keresnek valakit, aki a lányokon végrehajtja a csonkítást, vagy afrikai vakációjuk alatt végeztetik el.
Borzasztó egy egész könyvön keresztül olvasni a problémáról, persze tudom, ez egy kellemes gond a tárgyalt problémához képest, de valószínűleg nem olvastam volna el, ha tudtam volna, h csak erről szól.
Nagyon jól leírja az első könyvben ezt a nálunk ismeretlen problémát, az ember megdöbben, megretten, elszörnyed, ehhez igazán sokat nem tesz hozzá a második könyvben.
A másik dolog, ami a közepétől feltűnt és aztán már idegesített is, h ez leginkább egy afrikai, ázsiai probléma, mindenesetre jellemzően nem európai. Persze ennek ellenére szörnyű, embertelen és elítélendő. DE egy idő után már tényleg irritált, h azt vizsgálta, mi a helyzet Franciaországban, Angliában és Németországban, ezeken az országokon kérte számon, miért nem rendezik a bevándorlók helyzetét körülmetélés ügyileg, miért nem lépnek fel szigorúbban, miért nem törődnek az egésszel jobban, sőt egy helyen eleve azon háborodik fel, h kvázi miért nem fogadja be jobban Európa az afrikaiakat, na azért ez nekem már kicsit sok.
Nyilván az érintett nők, nincsenek abban a helyzetben, h egyedül szálljanak szembe a hagyományokkal, szokásokkal, elvárásokkal, szükségük van a segítségre. Nekem azonban az jött le, Waris Dirie Európában kampányolt, ami persze fontos, de a fő probléma továbbra is Afrikában van, nem lehet megoldani a problémát azzal, h ő európai nagyvárosokat jár be. Lehet, h belátta, ezt ott képtelenség megváltoztatni, olyan mélyen benne van az emberekben, a kultúrában, h ott nem lehet harcolni ellene, akkor viszont másként kellene kezelni azokat az embereket, akik Európában fáradoznak az ügyért. Helyenként az jön le, mintha a szerző azt gondolná, a „gazdag országoknak” semmi más dolguk és feladatuk nincs, minthogy arról gondoskodjanak, h eltöröljék az afrikai országokban a női körülmetélést. Az afrikaiak találták ki és csinálják még mindig ezt a szörnyűséget, így minimum furcsának találom, h Európát és az európaiakat támadja.
A kényes témából fakadóan egyértelmű, mit illik és mit kellene erről a könyvről írni, a fenti okok miatt mégsem tudom megtenni ezt, mert sok mindenben nem értek együtt a szerzővel.
A szándéka természetesen dicséretes, h felhívja a figyelmet egy valóban szörnyű problémára és felvegye a harcot ellene. Az viszont sajnálatos, h nem tud igazi megoldási javaslatot felmutatni, az egymásra mutogatás köztudottan nem az ugyanis. Az érintett nők sorsa persze magával ragadó, de szerintem az okokat nem a megfelelő helyen keresi a szerző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése