Waris Dirie: Wüstenblume

A regény a szerző saját életének leírása. Waris Dirie Szomáliából származik, nomád családból, ahol a család legfontosabb tagjai az állatok, leölésük pazarlásnak számít: a tejük miatt tartják őket ill. cserealapot jelentenek. Pásztorként élnek, állandóan vándorolnak, sehol sincsenek tovább 3-4 hétnél, esténként összegyűlnek a tűz mellett és beszélgetnek, nevetnek, megpróbálnak bizakodók lenni és vidámak, senki nem panaszkodik, jajgat, mert minden erejükre szükségük van a túléléshez. Már ez nagyon meglepő, hát még a többi…Warist 4 évesen (!!!) erőszakolja meg az apja egyik barátja, 5 évesen elvégzik rajta a kegyetlen, rituális női körülmetélést, melynek következtében, csak egy heg marad ott, ahol a női nemi szervek voltak előtte. Már maga a tény, h ilyesmi létezik sokkoló, a naturalista leírás olvasása pedig egészen elképesztő és megdöbbentő volt.


13 éves, mikor elszökik a családjától, apja egy idős férfihoz akarja hozzáadni, akitől 5 tevét kapna a lányáért. Csodával határos módon kerül Szomália fővárosába, Mogadishuba, ahol megtalálja rokonait, majd pár év múlva jön az újabb csoda: az írni, olvasni nem tudó lány Londonba kerül. Nincs csomagja, hisz semmije sincs, amit magával vihetne, egyedül repül, akkor lát életében először fehér embert és wc-t, egyiket sem tudja mire vélni. 4 évig dolgozik a nagybátyjáéknál a brit fővárosban, mialatt egyetlen szabadnapja sincs, mégsem akar visszatérni a családjával hazájába. Számos nehézség, névházasság és munka után révbe ér és ismert modell lesz, majd találkozik valakivel, akinek végre meg tud nyílni, mindenféle értelemben.
Egy alkalommal, már ismert modellként a Marie Claire újságírónőjével nem a szokásos semmiségekről cseveg, hanem elmeséli a megcsonkítását, ezzel lavinát elindítva: tv-showk, dokumentum film, az ENSZ jószolgálati nagykövete lesz (1997-2003), létrehozza saját alapítványát.
Afrika 28 országában jön elő a probléma, eddig 130 millió nőt érintett, évente 2 milliót, napi 6000-t, őrület… A beavatkozást teljesen primitív módon, érzéstelenítés nélkül borotvapengével, késsel, ollóval, üvegdarabokkal, éles kővel hajtják végre a tanulatlan idős asszonyok, a sivatag kellős közepén a porban, ezzel örökre „megbénítva” az áldozatokat, nőiségükben megcsonkítva.
Sok barátja félti Warist, h a vallási fanatikusok áldozatává válik, mivel felemeli szavát a népe és az ellen, amit sok fundamentalista szent rituálénak tekint. Mindezek ellenére egyáltalán nem tagadja meg a hazáját, büszke a származására és úgy érzi boldog gyerekkora volt, ahol sok tekintetben jobb dolga volt, mint a fejlett országok gyermekeinek. Bár persze nagyon becsülendő, h síkra száll a szörnyűségek ellen, a baj az, h azokhoz, akiket igazán érint, nem nagyon hiszem, h eljut mindez: se a könyv, sem a felhívások, az ENSZ akciók. Ők annyira elszigetelten, a civilizáción kívül élnek, fogalmuk sincs arról, h ezt másként is lehetne, nincs alternatívájuk.
Ez a könyv viszont még nem csak a női megcsonkításról szól, hanem egy szomáli kislány nem mindennapi történetét meséli el: a nomád életmódtól egy keresett modell fényűző életig. Közben betekinthetünk az afrikai életbe, ahol már a legkisebb kislányok ártatlanságára is veszélyt jelent minden férfi. Majd együtt utazunk Warissal, időnként hamis útlevéllel, máskor barátokkal, helyenként kilátástalanul, máskor reménnyel telve, bekukkantunk a párizsi, milanói, londoni és new yorki modellvilágba, megismerve többek között a bakfis Naomi Campellt is.
Időnként kissé idegesítő volt Waris, a tudatlan, mégis tudálékos, naiv és akaratos kislány, aki helyenként saját maga rohant a vesztébe, de ez csak még emberibbé tette. A könyv címe a főszereplő/szerző neve, ami sivatagi virágot jelent.
A szerzőnek eddig 5 könyve jelent meg, ez volt az első regénye, amiből 2009-ben film is készült. Magyarul A sivatag virága címmel adták ki.