Ave Maria egy amerikai kisvárosban, Big Stone Gap-ben gyógyszerész, mindenki ismeri a nyüzsgő nőszemélyt, aki mindenben benne van, mindenben segít, de nem tolakodóan vagy harsányan, hanem sokkal inkább kedvesen és visszafogottan teszi mindezt. 35 éves korára még nincs férjnél, olasz származású édesanyjával élt, de mióta őt elveszítette nem igazán találja önmagát. Anyja hátrahagyott levelében felfed egy titkot, ami a lány számára egyrészről sok mindent megmagyaráz, másrészről viszont sok kérdést felvet. Hirtelen úgy érzi, kicsúszik a talaj a lába alól, de ez nem csak összezavarja, hanem fel is rázza, így alaposan felpörögnek az események körülötte. Hosszú az út míg eljutunk élete legszebb nyaráig, de végül, ha nehezen is, csak összeáll minden és a helyére kerül ő maga is, oda, ahova tartozik és ezzel mindenre választ kap. Írhatnám, h a vége csöpögős cukorszirup, mégsem teszem, mert szerintem nem az, legalábbis nem úgy, h attól kiütést kapnék, hanem valami szép idillnek nevezném inkább.
Képtelen vagyok szavakba önteni, hogy Big Stone Gap hogyan változott a lelkemben abból a helyből, ahonnan menekültem, az egyetlenné, ahol el tudom képzelni az életemet. Most már tudom honnan származom, de azt is, hova tartozom.
A szintén olasz gyökerekkel rendelkező amerikai írónő a regény helyszínéül szolgáló Big Stone Gap szülötte. A város neve a könyv eredeti címe is, ami meglepetésemre egy 4 kötetből álló sorozat első része, ehhez képest fura, h magyarul csak az első jelent meg, még 2004-ben. Persze az is igaz, h a regény abszolút megállja magában is a helyét, de szívesen olvasnám a történet folytatását. Hogy miért?
Mert Trigiani olyan világot teremt, amiben szeretném ismerni a szereplőket: Iva Lout, Pearlt, Ottot, Theodort és persze Jack Mac-et, látni Big Stone Gap-et, beugrani a mozgókönyvtárba vagy a patikába, megnézni a mazsorettek produkcióját, vagy Ave Maria „rendezését” és szerintem nagy dolog, ha egy író eléri ezt az olvasójánál. A főhősnő Ave Maria is nagyon a szívemhez nőtt, ami velem nem túl gyakran fordul elő, rendkívül kedvesen megírt, szerethető figura, akivel az ember szeretne beszélgetni, együtt nevetni, szeretné megvigasztalni vagy hozzá fordulni a bajával. Az írónő nagy figyelmet szentel a többi szereplőnek is, kidolgozott, élettel teli karakterek ők is, a kisváros is megelevenedik általa, remekül festi le a viszonyokat, a pletykamechanizmust, a kisvárosi sorsokat, az emberi gyengeséget.
Szép, érzelem dús történet, ami ráadásul remekül van megírva, eredetien és helyenként humorosan is, öröm volt olvasni. Egyedül a magyar kiadás borítóját tudom kritizálni, az nem sikerült túl jól szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése