E. L. James: Shades of Grey - Gefährliche Liebe

A 2. rész ott folytatódik, ahol az 1. befejeződött: Ana és Christian 5 napig bírták egymás nélkül, de ez a rövid idő is rádöbbentette őket, h szerelmesek és nem bírják egymás nélkül. Ezért, valamint azért, h Ana soha többé ne hagyja el, Christian hajlandó lemondani még a játékszobában űzhető játékokról is. Nem gondoltam volna az első könyv és a beharangozók után, h ennyiszer fog ebben a 2. részben elhangzani az „így szeretlek, úgy szeretlek”. Igazából olyan, mint egy tündérmese, szexuális játékokkal megspékelve, de igazából nem SM már, helyenként nagyon el is laposodik, némi izgalomról a történetben szinte csak a pasi két korábbi „barátnője” gondoskodik. A vége sem sikerült ütősre, felsejlik, h a folytatás nem lesz zökkenőmentes, de igazából nem az a cliffhanger, amit trilógiáknál megszoktunk.


Sok minden visszaköszön a 2. részben is, pl. Anastasia belső istennője, továbbra is állandó téma, h a lánynak ennie kell, Christian továbbra is szívdöglesztő, erről a tényről minden oldalon olvashatunk jócskán, valamint még mindig van mit aprítania a tejbe, hisz 100 ezer dollárt keres óránként. A lány elég jól fején találta a szöget egyik jellemzésével: hihetetlenül vonzó, pokoli szexis, gazdagabb, mint Krőzus és Őrült nagy Ő-vel. Továbbra is van szex is, de a leírások nem olyan részletesek, mint az 1. részben, az SM teljesen eltűnik, helyét a szerelmes évődések veszik át.
Olvastam olyan találgatásokat, h talán a 2. rész „durvább” lesz (mármint SM fronton), mert voltak, akik szerint semmi extra nem volt az elsőben, hát őket ki kell ábrándítanom: ebben még annyi sincs. Egyébként nem is tudom mit vártam, mert annyira nem voltam oda az 1. részért sem, nem érdekel a szado-mazo, sőt…, inkább talán kíváncsi voltam, ahogy most is. Viszont számomra semmi nem különböztette meg ezt egy sima szerelmes könyvtől - talán csak időnként a merészebb leírások, de szerintem jócskán vannak már ilyen könyvek – ennél viszont valahogy többet vártam. Szóval úgy érzem egyértelműen ellaposodott, még az első részhez képest is, így végképp érthetetlen számomra a könyv körüli felhajtás… Mindezek ellenére, ha lesz rá módom, biztosan elolvasom a befejező részt, kíváncsi vagyok, h marad ezen kicsit lapos-szerelmes nyomon, vagy vannak-e még igazi meglepetések a tarsolyban.
Nagyon gyorsan olvasható és emészthető ez is. Miközben már a 2. részt olvastam akadt a kezembe az 1. rész magyarul és ledöbbentem, h mennyire pongyola és egyszerű a nyelvezete, és hogy a fordító még ahhoz sem vette a fáradtságot, h bizonyos kifejezéseket kicsit „magyarosítson”, helyette lefordította őket oldalanként 5x szó szerint (pl. szent szar). Nyilván összességében a könyv stílusa nem a fordító hibája és nem állítom, h németül „igényesebb”, biztosan nem, de valahogy pár oldalt magyarul átfutva jobban szembetűnt mindez.
A trilógia 2. része terv szerint augusztus 16-án jelent volna meg A sötét ötven árnyalata címmel, most úgy néz ki csak szeptember 28-án fog, ez egy vicc, h szinte sosem tudják a már nagyon várt könyvek kiadási határidejét betartani.