Vannak a mintaanyák – legalábbis saját értelmezésük szerint - akik a Mutter-Society internetes kommuna lelkes tagjai és van Conny, aki kicsit kevésbé tökéletes anyja a kamaszodó Nellynek és a 4 éves Juliusnak és most költözött a környékre. Férje, Lorenz hirtelen bejelenti, h válni akar és ha ő vmit kitalál, az úgy is lesz, felháborító ridegséggel költözteti családját nemrég elhunyt anyja házába és közben úgy intézi a dolgokat mintha családjának még az emlékét is ki akarná törölni az életéből és az emlékeiből. Saját bevallása szerint persze a háttérben csak megváltozott érzelmei állnak, azt elfelejti megemlíteni, h ezek változásában komoly szerepet játszott egy modell szőkeség.
A könyv két részre van osztva: egyrészről a Mutter-Society tagjainak fórumbejegyzéseire, ill. Constanze életének E/1-es elbeszélésére. A mintamamák elképesztők: titkos fórumuk segítségével kapunk ízelítőt mindennapos ámokfutásaikról, pár éves gyerekeik oboa- , vagy éppen angol oktatásáról, miközben mézes-mázas maszlagba csomagolva osztják egymást is. Az anya archetípusok mindegyikével találkozhatunk itt: a karrieristával, az ősanyával, az egyedülállóval, a szétszórttal, a tökéletessel. Nagyon szórakoztatóan tart görbe tükröt a kissé túlzásba eső, mindenki fölött szemrebbenés nélkül ítélkező különítmény elé, akik gyerekeik névválasztásánál sem voltak átlagosak, jó példa erre Marie Antoinette, Marlon vagy Karsta. Ami még nagyon tetszett, h az egy dolog, h milyen képet festenek ők magukról azzal, amit írnak, de mikor Conny elbeszéléseiben bukkannak fel, időnként rájuk sem lehet ismerni:).
A másik vonalon Constanze kialakítja új életét, közben hamar új barátokra lel, akikkel meg is alapítják az Anyák-Mafiáját, ami a Mütter-Society kreatív ellenmozgalma:). Persze kicsit tündérmese is, ahogy a nagyi lepukkant házából trendi, modern lakot varázsolnak, úgy, h közben az régi kacatokat eladva az ebay-en egy csomó pénzt keresnek, de a sok-sok helyzetkomikum nagyon szórakoztató, bár a történet helyenként eléggé kiszámítható persze.
Érdekes, h a vége happy end, kíváncsi lennék, h akkor tudta-e már, h lesz folytatás. Nem volt rossz az egész, de mégsem terveztem feltétlenül, h rögtön elkezdtem majd a 2. részt olvasni, viszont a vége olyannyira jól sikerült, hangos nevetések közepette szinte le sem tudtam tenni, így alig vártam, h nekikezdjek a folytatásnak, így rögtön meg is tettem.
A borítóját nyilván nem kell véresen komolyan venni, de nem is lehet, mert kissé meglepő módon, bár első blikkre illik a történethez, de másodikra már nem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése