Allison Winn Scotch - Talált vágyak osztálya

Nem a fülszövege, hanem kivételesen a borítója fogott meg a könyvnek egy online barangolás alkalmával, ami szerintem nagyon szépre sikeredett. Tetszett, az is, amit itt-ott írtak róla, de szerintem a fülszöveghez nem sok köze van, inkább azt mondanám, h egy keverék: picit bepillanthatunk egy szenátor és csapata életébe, a NY-i mindennapokba, a rákkal való küzdelembe, meg picit chick-lit is, és mindez jó stílusban, időnként humorosan van megírva. A borítón kétszer is olvasható, h sokat fogsz nevetni és egy kicsit sírni – nem tudom miért kellene minden könyvnek megnevettetnie, vagy megríkatnia, belőlem egyiket sem igazán váltotta ki. A történet mindenképpen elgondolkodtató, de bár valóban igyekezett humorosan írni, nevetésben egyszer sem nagyon törtem ki, a viccestől szerintem messze van, ami egyáltalán nem baj, kár lenne egy ilyen témát elhumorizálni, mert hogy a fő téma a rák. Natalie 30 éves sikeres nő: egy szenátor főtanácsadója és boldog párkapcsolatban él. Mindaddig, amíg rákot nem diagnosztizálnak nála. Addigi élete egy pillanat alatt foszlik szerte: meetingek helyett kemoterápiára jár, a pörgést felváltja az otthon unatkozás, a fájdalom és kétségbeesés keveréke és ráadásként még a pasija is dobja egy másik nőért.

A könyv ciklusokra van bontva, a kemo ciklusaira: szeptemberben kezdődik, végig követhetjük a stádiumait 8 kemoterápiás cikluson keresztül egészen áprilisig. Közben sok minden történik, sok mindenen keresztül megy, sok minden változik, sok mindenre kinyílik a szeme, pl. a munkájára, a szenátorra, másképp lát, relativizál dolgokat. Már nem elégszik meg azzal, ha valaki van mellette, aki öleli, több kell, a betegség sok mindenben megváltoztatta, a vége happy end (nem annyira a nyálas fajtából), de ezt lehetett is érezni, h nem lehet másként. Bár a rák és a mellrák abszolút olyan téma, amit lehetne igen tragikusra is venni, ennek a csábításnak ellenáll Allison Winn Scotch és inkább némi humorral és iróniával fűszerezve ír erről a szörnyű betegségről. Még az a „bravúr” is sikerül neki, h elég jól szó bele tipikusan chick-lit elemeket, vagyis van a könyvnek egy abszolút csajos oldala is. Szóval, akit elriaszt a komoly téma, vagy akit pont az vonz: ez inkább egy könnyed olvasmány, komolyabb tartalommal. Igazából, ami az elején kimondottan tetszett, a végére már nem annyira: sok mindenről esik szó, de semmiről úgy igazán. Bepillantunk Natalie rákkal való küzdelmébe, de itt is sok mindennel egyáltalán nem-, vagy csak felületesen foglalkozik, belelátunk a munkájába, a szerelmi életébe, a barátságaiba, de csak felszínesen, talán érdemesebb lett volna pár témát elhagyni és csak a maradékra koncentrálni. Allison Winn Scotch újságíró, a könyv ötlete akkor fogalmazódott meg benne, mikor egy közeli barátnője, Lizzie 31 évesen meghalt mellrákban. Akkor határozta el, hogy ír egy történetet, aminek más vége lesz. Neki is ajánlotta a könyv elején a regényt.