Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Ahogy szerintem mindenki, én is sokat hallottam A kis hercegről, de valahogy gyerekkoromban kimaradt és a sok pozitívum ellenére sem éreztem igazán kedvet hozzá soha. Most egyértelműen a 2015-ös nagy olvasási kihívás miatt olvastam el, gyerekkorom egy könyveként, bár nem volt az, de annak kellett volna lennie. Miután elolvastam, még inkább így gondolom. Tudom, h sokan nagyon szeretik és sokra tartják ezt a könyvet, azoktól elnézést, de számomra elég szörnyű élmény volt.

Egy a gyermekkort idéző játékbolygón él a címszereplő, s innen indul el látogatóba, a szomszédos bolygók lakóihoz. Itt találkozik többek között a királlyal, a hiú emberrel, az iszákossal, ezek által az emberiség negatív tulajdonságait karikírozza ki. Emellett a regény egy gyermek utazásának története, aki ártatlan szemével értetlenül figyeli a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatás tanítja meg a kis herceget, miképpen nem szabad élni, ez a lehető legnagyobb társadalom kritika, h az embert nem szabad példának venni. Az egyetlen, akit a kisherceg megért, az a lámpagyújtogató, aki egyszerű dolgokkal foglalkozik, de pont ezek az igazán fontos dolgok.
Sokak szerint a regény nem csak a felnőttek, hanem a kapitalizmus kritikája is egy modern mese, amolyan védőbeszéd a barátság és az emberségesség mellett.
A francia író legismertebb műve, amit saját illusztrációival látott el, 1943-ban jelent meg, azóta 226 nyelvre és dialektusra fordították le, 80 millió kiadott példánnyal „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel és az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is fent van.
Nem vitatom, h nagyon fontos erkölcsi kérdésekre hívja fel a figyelmet, fontos és szép gondolatokat közvetít, de a „csomagolás” nekem nem tetszik, az ezek köré font történet nekem nem tetszik.