Ken Follett:Kinder der Freiheit-Die Jahrhundert Saga 3.

Már elég sok idő telt el, mióta az Évszázad-trilógia első két részét olvastam, így a szereplőkre és főleg egymáshoz való viszonyukra helyenként már nem nagyon emlékeztem, de végülis olyan nagyon erre nem is volt szükség, mert már nem is ők, hanem sokkal inkább a gyerekeik a főszereplők. Anglia, Németország, Oroszország, Amerika – Follett, ahogy az első két részben, úgy itt is arra használja a hőseit, h az ő életük által mutassa be a kort, a történelmi eseményeket, amikben nincs hiány. 1961-től egészen a 2000-es évekig követi Follett a világ és hősei történetét.

Szereplőit ügyesen manőverezi a korszak nagyjai mellé, így szereplőink Martin Luther King, John és Robert Kennedy valamint Hruscsov munkatársai, általuk egyenesen a kulisszák mögé pillanthatunk, asszisztálnak a nagypolitikához, miközben épül a berlini fal és ármánykodik az FBI és a KGB. Bizonyos eseményekről aztán borzasztóan hosszan és részletesen ír, ilyen például Kuba embargó alá vonása. Nekem ez túl hosszú volt, de nyilván Follettnek kapóra jött a téma, így a szovjet és az amerikai szereplőit is belekeveri a dolgokba. Szinte napról-napra követhetjük a 60-as évek amerikai politikáját, persze nagyon izgalmas időszak is volt ez, a színesbőrüek egyenjogúsági mozgalmával, Martin Luther Kinggel, a Kennedykkel és az ellenük elkövetett brutális merényletekkel. Itt rendesen el is csúszik az egész Amerika felé, túl részletes, túl alapos, túl kevés történet, túl sok történelem.
Majd részletesen a lengyel eseményekre koncentrál a 70-es években, az újságíró ill. a cia-s szereplőit követve, egyszerűen mindig a történelmileg érdekes terepekre küldi őket, legyen az Kuba vagy Lengyelország.
Fura volt, h nagyon hosszú ideig, szinte napról-napra írja le az eseményeket, aztán meg fejezeteken belül is éveket ugrik, ami csak a gyerekek korából derül ki, van amikor bravúrosan oldja meg ezeket, de időnként elég sután. Persze érthető is mindez, hisz már így is, kb. 4000 oldalra rúg a trilógia:).
Ebben a kötetben játszuk mi, magyarok is a legnagyobb szerepet a történelem alakulásában: 1956 - bár erről sajnos nem esett sok szó - a vidám balatoni nyarak nyugat- és keletnémeteknek és a rendszerváltás eseményei kerülnek futólag fókuszba.
Bár az a véleményem, h a szereplők csak abban segítenek Follettnek, h az ő sorsukon keresztül kövesse a világtörténelem alakulását, szemtanúi leszünk szerelemnek, csalódásnak, betegségnek, kudarcnak, önfeláldozásnak stb., sorsuk időnként rafináltan összefonódik. Nagyon sok szereplő van, oroszok, németek, angolok, amerikaik, ráadásul már a 4. generáció, de a könyv is olyan hosszú, h az embernek igazi ismerősei lesznek ezek a szereplők, akiknek már a nagyapját és az anyját is „ismerte”:).

Örülök, h elolvastam ezt a több ezer oldalt, mert nagyon szórakoztató módon eleveníthettem fel segítségével a 20. század történetét, sok érdekességet, elfelejtett vagy elhomályosult történelmi tényt tudtam meg. Minden tiszteletem az íróé, műve elképesztő aprólékos munka, ami mindenre kiterjed és minden bizonnyal hatalmas kutatómunkát igényelt.
Az Évszázad-trilógia 3. rész Az örökkévalóság küszöbén címmel olvasható magyarul. Ezúttal párhuzamosan négy másik könyvnek értem a végére, mialatt ezt olvastam. Hosszúsága miatt (1216 oldal) joggal került fel a 2015-ös olvasási kihívásomba is (egy könyv, ami több mint ötszáz oldal)