A győri Bazillikában található a könnyező Szűz Mária képe, amit az ír püspök, Walter Lynch hozott Győrbe, a protestánsok elől menekülve a 17. század derekán. A képen látható Mária 1697. március 17-én véres könnyeket ejtett, ami már csak azért is érdekes, mert ezen a napon van Szent Patrick, Írország védőszentjének napja, ill. ezen a napon folyt vita az angol parlamentben a katolikusok kiátkozásáról. A képet azóta is ereklyeként őrzik, nagy becsben tartják, búcsújáróhely lett.
A regény címe, erre az alkotásra utal, kiderül ugyanis, h a kép egy vegyi fegyver, a legveszélyesebb, amit valaha alkottak, egy atombombával ér fel, biológiai katasztrófát előidéző eszköz, igazi tömegpusztító erő, a festmény csupán fedőréteg. Egyszer már letörtek belőle egy kis darabot és kipróbálták, aminek következtében szörnyű járvány tört ki. A fegyver leírását a város másik féltve őrzött titkába, egy Mátyás Corvinába írták fel, csakhogy, mind a kép, mind a Corvina, amiket turisták ezrei néznek meg minden évben csak másolat, az eredetieket a város alatt labirintusban őrzik. A kérdés csak az, pontosan hol? Erre keresik a választ Tesvériség Sötét Lovagjai, valamint a Szövetség Fény Őrzői is, leegyszerűsítve a rosszak és a jók. A magyar titkosszolgálat, a vatikáni titkosrendőrség és az MI6 is a városba küldi egy-egy ügynökét, akik egy győri újságíróval kiegészülve igazán ütős csapatként indulnak kincsvadászatra, persze a jók égisze alatt. Nem tudják hol a fegyver és tartanak attól, h a Tesvériség Sötét Lovagjai találják meg, ha beindítják a vegyi fegyvert, hatalmas káosz lesz, amiből új erő emelkedhet, új szemlélettel. A három helyi beavatott – a győri és a pannonhalmi püspök, valamint a város polgármestere – csepegeteti az információkat, nem csak az olvasóknak, hanem a kincskeresőknek is és közben egy rendkívül bonyolult és misztikus történet bontakozik ki a múltból, ami átível országhatárokon és korokon.
A regény pergő, tele akcióval, történelmi rejtvényekkel. Én annyira nem szeretem az ilyen jellegű „Dan Brown”-os könyveket, de számomra pluszt jelentett ennél a regényél, h Győrben játszódik az egész, érdekes volt, h az ember kivételesen szinte minden helyszínt ismer, legyen szó egy látnivalóról, nyelviskoláról, vagy étteremről. Mivel a szereplőknek csak a vezetéknevét változtatta meg, azt sem nagyon, a győri közélet sok ismert személyiségét fel lehetett ismerni, ami nekem szintén tetszett, bár itt azért időnként nem tudta titkolni a pártállását Fábián György.
Bár összességében tetszett, de a stílusa sokszor bulváros, itt-ott kicsit túl körmönfont és azért ezen túl is volt benne néhány dolog, ami bosszantott. Az oké, h ilyen könyvekben a főszereplő egy két lábon járó enciklopédia és Rambo keveréke, de hogy mindjárt az összes főszereplő is az legyen, sőt minden „pozitív” szereplő, az már tényleg túlzás. Fabiani, aki a szerző nevét viseli az egyik főhős, ő katona, Farkas, az újságíró, aki a szerző foglalkozását kapta és aki már mindenről írt cikket;), a másik, de a két csinos női főszereplő sem marad el tőlük, ők is még csak „akasztott emberek” nem voltak. Helyenként az volt az érzésem, h két lábon járó wikipédiák beszélgetnek egymással, mintha kimásolta volna a „párbeszédeket” a szerző. Természetesen a reklám is megvan, legiknább munkaadóját, a Kisalföld napilapot fényezi, de gyanítom a név szerint többször említett éttermeknél is valami hasonló lehet.
Ezektől eltekintve egy izgalmas, alapos, jól átgondolt regény, ami helyenként James Bond filmekbe csúszik át és kicsit túl van spilázva, de szerethető. A szerzőnek előkészületben van egy új könyve is A Szent László –legatum, ugyanazokkal a szereplőkkel, a város egy másik ereklyéjéről, ez is érdekesnek ígérkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése