Graham Greene: A csendes amerikai

Thomas Fowler, a mesélő brit újságíró Vietnamban és az Indokínai háborúról tudósít, ami 1946 és 1954 között zajlott a francia gyarmati hadsereg és a helyi ’Liga Vietnam Függetlenségéért’ között. A cinikus angol együtt él a vietnami szépséggel, Phuonggal, de élete minden fronton felfordul, mikor megérkezik a fiatal amerikai Alden Pyle Saigonba.

Pyle hivatalosan hivatalnok a Gazdasági Minisztériumnál, valójában azonban a CIA ügynöke, aki kikerülve az egyetemről naiv megszállottként küld ártatlanokat a halálba. Ráadásul már az első pillanatban szemet vet Phuongra és nem kell sok idő, míg a lány már vele él. Fowler érzelmeit a lány iránt ironikus módon csak Pyle Phuong iránti szerelme ismerteti fel vele. Ám az újságírónak nem kell sokat szenvednie mindettől, a csendes amerikait nem sokára holtan találják, amiben ő sem teljesen ártatlan, ezután visszakapja a lányt.

Minden rendbe jött körülöttem, amióta meghalt, de hogy kívántam, bár lenne valaki, akinek megmondhatnám, mennyire sajnálom.

Ezzel zárja a brit író egyes szám első személyű regényét.
Nagyon érdekes regény egy számomra ismeretlen világról, aminek mind politikai-, mind társadalmi összefüggéseit remekül mutatja be az író. Tetszett, h a háború csak közvetve van jelen, inkább az emberekre gyakorolt hatásában, a hétköznapi történésekben és következményekben fedezzük fel.
A 3 főszereplő a térség akkori és jövőbeni történetének 3 fő nemezetét szimbolizálja. Fowler a régi, erőtlen európai gyarmati hatalmakat szimbolizálja, akiknek ideje lejárt Ázsiában, de ezt nem akarják elfogadni. Pyle Amerikát képviseli, aki viszont a szituációt naivan és teljesen tévesen ítéli meg. A fiatal Phuong maga a vietnami nép, akiért az egész harc folyik.
Az Egyesült Államokban továbbra is antiamerikainak tartják a regényt, ez adott okott arra, h Greenet az ’50-es évektől kezdve 1991-es haláláig az amerikai titkosszolgálat állandóan megfigyelte, ahogy ez 2002-ben kiderült.
Greene főszereplőjét - egy indokínai újságíró-kiküldetés alapján - saját magáról mintázta, míg Alden Pyle alakját a cia tiszt Edward Lansdaletről. Ez utóbbi aztán az első megfilmesítésnél, 1958-ban komoly hatást gyakorolt a rendezőre, hogy az amerikai ügynök Plye – ellentmondva ezzel a regénynek – hősként, míg a brit újságíró kétséges karakterként legyen ábrázolva. Graham Greene felháborodott a filmen, amerikai propagandafilmnek nevezte. 2002-ben újra megfilmesítették a regényt Michael Caine-nel és Brendan Fraserrel a főszerepben.
A könyv az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán, az idei Várólistámon és a 2015-ös nagy olvasási kihívásomban is szerepel (egy könyv, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit)