Mikor a 2015-ös nagy olvasási kihíváshoz mazsoláztam könyveket, akkor bukkantam rá újra erre. Így elolvasva kicsit vicces, h a „szépirodalmi mű” kategóriában olvastam, mert persze az, de a kissé vitatott fajtából.
Sir Clifford az I. világháborúban csípőtől lefelé lebénult, tolószékbe kényszerült, felesége Connie viselte gondját, úgy tűnik mindketten megbarátkoztak a sorsukkal. De aztán a nő egy kínálkozó lehetőség alkalmával odaadja magát egy felbukkanó férfinak, de a kapcsolat megreked a testiség szintjén. Közben férje még maga unszolja, h éljen teljes életet, ha ez szeretővel megy csak, akkor úgy. Ráadásul Sir Cliffordnak egy gyerek sem lenne ellenére, betegsége miatt saját gyereke nem lehet, de a származás véleménye szerint nem olyan fontos, megfelelő neveléssel remek örököse lehetne akárki gyermeke is. Bár a nő eleinte furcsának találja férje szavait, végül mégis szenvedélyes viszonyba keveredik a férje kissé mogorva, kiismerhetetlen vadőrével. A nő számára egy új világ nyílik ki, azzal egyenes arányban, ahogy érzelmei nőnek ez iránt a férfi iránt, úgy kezdi megutálni a férjét. Az író kendőzetlenül ír szerelmi kapcsolatukról, mind szóhasználatában, mind leírásaiban. A regény végén a nő komoly döntésre kényszerül, mind társadalmilag, mind érzelmileg.
A mű 1928-as megjelenése után évtizedeken keresztül számított botránykönyvnek egyrészről, mert a modern regényirodalomban elsőként a szexuális tartalmú jeleneteket kendőzetlenül ábrázolja ill. mert a két szerető közül a férfi munkásosztálybeli, a nő pedig arisztokrata. Csak a 60-as években jelenhetett meg a teljes szöveg Angilában, addig az csak külföldi kalózkiadásokban volt olvasható.
A regény kiáll a szenvedély, az érzelmek, az öszöntök és az emberi gyengédség mellett, miközben lázad a racionallizmus, a konvenciók és a tabuk ellen. A főszereplőnő, Lady Chatterley rájön, h mit sem ér a rang, az elegancia és a jólét, ha nem számíthat érzelmekre és érintésre. Az már más kérdés, h a két szerető jövőjében azért annyira nem vagyok biztos a történetet olvasva, számomra ez inkább tűnt puszta fizikai vonzalomnak és szenvedélynek, mintsem valaminek, amire a jövőt lehetne építeni. Mindenesetre a szerző vakmerőségére jellemző, h bár Sir és Lady Chatterley a regény főszereplői közé tartoznak, a címszereplő mégis a rang nélkül szerető, a vadőr.
A könyv szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése