3 nő meséli naplóbejegyzés szerűen a történetet. 2 között könnyen találunk kapcsolatot: a teljesen lecsúszott, alkoholista, munkanélküli Rachelt pont Anna taszította ebbe a helyzetbe, mikor viszonyt kezdett a férjével. Azóta összeházasodtak, van egy kislányuk, ami különösen nagy tőrdöfés Rachelnek, aki nagyon vágyott gyerekre, mégsem lett neki, ez a kudarc késztette ivásra. Rachel a lány a vonaton, minden nap elvonatozik a volt háza mellett, ahol most a férje az új családjával lakik, eleinte, h munkába menjen, később, h fenntartsa a látszatot a főbérlője előtt. A 3. nő látszólag nem illik a történetbe, Megan néhány házzal odébb lakik, ahol Tom a feleségeivel lakott és bár mindkét nőnek van köze hozzá, csak felszínesen. Egy szombati napon eltűnik a labilis, a terapeutájával viszonyt folytató Megan, ezen az estén a részeg Rachel is a környéken kevereg és bár másnap semmire nem emlékszik, komoly sérülésekkel keveredik haza. A rendőrség nyomoz, Rachel megszállottan követi a híreket és közben kétségbeesetten próbál rájönni, mi az, amire nem emlékszik.
Nem csak az elbeszélő személye változik fejezetenként, hanem az elbeszélés ideje is, ugrálunk a Megan eltűnése előtti és utáni idő között és lassanként, puzzleszerűen áll össze a történet és kezdenek körvonalazódni a miértek. A közepe táján kissé túl hosszúnak és fárasztónak találtam már a sztorit és leginkább a főszereplő Rachelt, akit az alkohol, valamint a szeretet- és figyelemhiány amolyan „feltűnési viszketegségben” szenvedő nővé tesz. Mikor megtalálják Megan holttestét és kiderül, h terhes volt, de nem a szóba jöhető férfiaktól, már tudtam mi lesz a csavar, mivel összesen csak 6 szereplője van a könyvnek, innentől kezdve már nem volt nehéz kilogikázni. Ez helyre tett és megmagyarázott sok mindent, értelmet adott dolgoknak, szeretem, ha egy regény úgy fejeződik be, h az ember választ kap a miértekre.
Most, h kicsit olvastam a könyvről láttam, h sokan túl átlátszónak tartják, nekem nem volt az, kifejezetten izgalmasnak találtam, a közepéig szinte letenni sem tudtam. Aztán viszont jött az egy helyben topogás, ami türelmetlenné tett, de eközben is végig kombináltam, agyaltam, próbáltam rájönni, mi is történhetett, szerintem krimiknél az ilyesmi a legjobb jel.
Remek fogás, h a címlapon az áll, a Holtodiglan óta nem volt ilyen fordulatos regény. Bár azt nem olvastam, csak a belőle készült filmet láttam, szerintem is van hasonlóság a két történet között, de az talán egy kicsit rafináltabb, meglepőbb, mint A lány a vonaton. Egyébként a nagy sikerre való tekintettel már ebből is tervezik a filmet, Rachelt valószínűleg Emily Blunt fogja alakítani.
A könyv a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba is felkerült, misztikus ill. krimi kategóriában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése