Hannah Baker öngyilkos lett, de előtte még felvett 13 kazetta oldalnyi szöveget, annak a 13 embernek, akiknek nagy szerepük volt abban, h elkövette ezt. Eljuttatta az elsőnek, akinek végig kell hallgatnia a kazettákat és továbbküldenie a történetben utána következő embernek, ha vki nem teszi ezt, nyilvánosságra kerül mindez, amit senki sem szeretne.
Az elejen, az ötlet nagyon tetszett, arra számítottam, h puzzleként fog lassan összeállni a kép, miért is vetett véget az életének a lány. Végülis valóban ez történt, csak hát…a szereplők középiskolások, lehet, h mert már régen kinőttem ebből a korból, de nem tudom „komoly” indoknak venni a történteket egy öngyilkossághoz, semmi helyrehoztahatatlan nem történt. Persze bizonyos dolgokat másként él meg az ember, ha ő maga van ebben a szituációban, pláne tiniként, sőt a leírtaknak is lehet ilyen hatása, nem kétlem, de ahhoz, h ezt megtudjam érteni, nem azt kellene írni, h „az egyik srác azt terjesztette, nekem van a legjobb seggem az évfolyamban és utána még 2 másik is szóba hozta ezt”, mert ez bagatell. Ki lehet csinálni ilyesmivel fiatal lányokat, a szerző ki is talált ezt-azt, amik tiniként durvák lehetnek, de aztán ennyi, nem hagyta ezeket hatni, nem írta le, h tették ezek pokollá Hannah életét. Nem mintha szívesen olvastam volna a szenvedését, de akkor van egy valamennyire felfogható ok, így viszont számomra vérszegényre sikeredett a történet. Sajnos ez már eléggé az elején ki is derül, az első néhány kazetta oldal „meghallgatása” után már úgy voltam vele, h valami nagyon brilliánsnak kell történnie, h visszatérjen a kezdeti lelkesedésem, hát nem történt…
A regény magyarul – nagyon találóan – 13 okom volt címmel jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése