Ilies egy különleges korba kalauzol minket, amikor az ózonréteg még sértetlen és a karcsúság sorscsapásnak számít, amikor felfedezik Egyiptomban a Nofretetet, megalapítják a Pradát, újra előkerül a Louvreból eloppott Mona Lisa és publikálják az első képeket a Machu Picchuról. 1913-ban a 20. század két legnagyobb zsarnoka és az egyik legvéresebb diktátora tengette napjait Bécsben. A még ismeretlen Sztálin és Hitler szívesen sétáltak a schönbrunni kastély parkjában, ekkor volt a legközelebb egymáshoz és egy találkozáshoz egymással és a jugoszláv Titoval is.
Egy olyan világról olvashatunk, amit még nem a sztárocskák és celebek uraltak, hanem igazi művészek és gondolkodók. Sok-sok anekdótát mesél, amiket aztán ironikusan kommentál is, főleg német ajkú festők és irodalmárok életébe pillantunk be, mint pl. Klimt, Franz Marc, Rilke, Musil, Brecht, Döblin, Tucholsky, Schnitzler, de egy-egy epizód erejéig felbukkan Einstein, Charlie Chaplin, Coco Chanel, Rodin, Matisse, Virginia Woolf, Louis Armstrong stb.
Kiemelt figyelemmel követi Franz Kafka gyötrődését és Pablo Picasso sorsát, Oskar Kokoschka és Alma Mahler kapcsolatát, épp úgy, mint Freud és Jung csatározását és a fivérek Heinrich és Thomas Mann levelezését.
Számomra a könyv rendkívül szórakoztató volt, időnként hangosan felnevettem a kultúrtörténeti sztorikon és az ironikus hangvételen. Nekem kimondottan tetszett, h a fókuszban a német művészek állnak, hisz tanulmányaim során szinte mindegyikkel kapcsolatba kerültem és jó volt egy kicsit olvasni róluk és kicsit jobban „megismerni az embert” a regények, novellák, versek vagy festmények mögött.
A könyv, ami nekem a várólistámon szerepelt, 2014-ben a Park Kiadó gondozásában magyarul is megjelent, jó döntés volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése