Az írónő ezúttal a múlt és a jelen fejezetenként váltakozó elmesélésével bontja ki a történetet. A főszereplő Fergus Boggs Dublinban nő fel a fivéreivel és gyermekkoruk kedvenc játéka az üveggolyó. Csakhogy, míg a testvérei kinőnek ebből, Fergus egyre komolyabban veszi, gyűjti a golyókat, játékát tökéletesíti, nem csak a hobbija, a szenvedélye is lesz. Ezt azonban nem mindenki tudja megérteni és elfogadni, így félelmeinek engedve igyekszik eltitkolni ezt és lassan két élete lesz, az egyikben csélcsap férj és apa, a másikban pedig a világ egyik legjobb üveggolyó játékosa és megszállott gyűjtő.
Évtizedekig sikerül fenntartania a látszatot, különválasztani a két életét, de lassan minden kiderül, amikor szélütést kap és szinte mindent elfelejt. Véletlenül kerül több doboznyi üveggolyó a lányához, Sabrinához, aki lassan felfedi apja eltitkolt életét, ezzel megismerve egy addig ismeretlen oldalát. Sorra nyitja ki az ajtókat, amikről eddig nem is tudta, h léteznek.
Annak ellenére, h engem a történet nem ragadott magával igazán, érdekes helyzeteket vázol, pl. h mi történhet, ha az ember eleinte ártalmatlannak tűnő dolgokat elhallgat és ezek az évek során egyre nagyobbra nőnek és önálló életre kelnek. Fergus boldogságának egész életében útjában ált, h nem volt őszinte, idős napjaiban próbál talnulni ebből. Sabrinát az apjához, ill. a férjéhez fűződő kapcsolatáról is rádöbbenti egy csomó mindenre ez a kutakodás, átérékeli helyenknét a múltat és a múltban történteket. Ahogy a regényből kiderült, Írországban komoly hagyományai vannak az üveggyoló játéknak, ami igen komoly szerepet játszik a történetben, sok leírást olvashatunk a golyókról, a különböző játékokról, őszintén szólva ez engem nem igazán kötött le.
Valahogy az az érzésem, Cecelia Ahern nem nagyon tudja - nálam – megismételni első nagy sikereit ( P.S. Ich liebe dich, Für immer vielleicht).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése