A regény a jelenben indul, egy kerettörténettel, mikor a huszonéves Felicity anyja, Martha eltűnik, miután a lány épp elhunyt nagyanyjának szobáját kiürítette. A szálak Rómába vezetnek, ott találkozik újra anya és lánya és kezdik boncolgatni a család történetét, amiben semmi és senki nem az, aminek látszik, vagy aminek hitték eddig. Felicity nagyanyja héber nyelven írt egy könyvet, amiben feltárja a család történetét, amitől a két nő azt is reméli, végre megtudják, miért olyan nehéz a kapcsolat anya és lánya között a családjukban (Maria-Martha/Martha-Felicity).
1923-ban kezdődik a nagymama könyve, Hitler épp meghiúsult müncheni sörpuccos hatalomátvételének évében. A fiatal házasok, a zsidó orvos Gustav és felesége az ünnepelt szoprán, Elisabeth történetével ismerkedünk meg. Lányuk születik, Deborah, majd fiúk Wolfgang, a családi idill árnyékában egyre erősödik a nácizmus. A család Gustav zsidó származása miatt Londonba akar menekülni, de az úton eltűnik a családfő és soha nem kerül elő újra. Az addig csak az éneklésnek és a gyerekeinek élő törékeny Elisabethen áll a gyerekek sorsa, mindent elkövet, de a náci diktatúra erősen tartja a kezében a nemzet népszerű énekesnőjét. Biztonságok érdekében hozzámegy az egyik náci tiszthez és nem is sejti, h ezzel nem csak a saját, hanem lánya sorsát is megpecsételi. Anyja halála után Deborah pillanatok alatt lesz mostohaapja, Albrecht Brunnmann szeretője és élvezi az animális szenvedélyt. Mindenhova elkíséri immáron Mariaként, hisz a Deborah túlságosan zsidó név és a magasrangú tiszt nem akar gyanúba kerülni, h szeretője nem árja. Varsóban kezd lassan kinyílni a lány szeme, h valójában mi is történik körülötte, csatlakozik a lengyel ellenállláshoz, de nem sok mindent tud elérni. Egyre jobban gyűlöli Brunnmannt és ahogy szorul körülötte a hurok, az is egyre kegyetlenebb vele. A nőnek a végső csapást, amikor végre kikerül a férfi karmai közül az adja meg, h rájön, gyeremeket vár tőle. Ez némi magyarázattal szolgál a kerettörténetre, miért nem volt igazi meghitt, szeretetteljes viszony anya és lánya között.
Nekem annyira nem tetszett a könyv, mint – az amazon szerint – a legtöbb olvasónak. A történet elejét nagyon részletesen írja le és mind ez, mint a fülszöveg, valami nagyot sejtet, valami csavart, valamit, amit kiemeli a könyvet a többi közül, de erre hiába vártam. Persze az események érdekesek, kegyetlenek, elgondolkodtatóak és a történelem elég szörnyű, nem kell még inkább azzá tenni, nem is ilyesmire gondolok, egyszerűen csak ügyesebb írói húzásokra, jobb történetszövésre és főleg más karakterekre. A kerettörténet szereplői szerintem kimondottan suták, Deborah egy önző, elkényeztetett kis fruska, aki sokkal jobban el van foglalva magával, mint bárki mással, szerintem az olvasó nem nagyon tud azonosulni vele, pláne sajnálni. Számomra az igazi hős, a nő, aki valóban felvette a harcot a nácik ellen és komoly szerepet játszott az ellenállásban, Marlene, Maria barátnője, a kémnő, akit Varsóban ismer meg. Ami felsejlik az ő történetéből, izgalmasabbnak tűnt és talán az egyetlen kidolgozott, jó szereplő. Albrecht Brunnmann, a náci tiszt fiktív figura, akit a szerző Adolf Eichmannról mintázott, aki a Holocaust „építésze” volt, logisztikai vezetője. Az ő közeli munkatársa volt Alois Brunner, kettőjük nevéből alkotta meg Hanni Münzer a Brunnmann nevet.
Kis csalódást jelentett a könyv nekem, többet, mást vártam, nem nagyon tudott kiemelkedeni a többi hasonló témája könyv közül, amiket olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése