Juliet Ashton: Der Sunday Lunch Club

Spotifyn hallgattam ezt is és az utóbbi idők legjobban tetszett hangoskönyve lett. Ahogy a cím is sejteti, egy család vasárnaponként mindig másnál jön össze ebédre, ezeknek a kb. 2 éves krónikája a könyv. Megtudjuk a menüt is, de alapvetően nem ez a lényeg, sokkal inkább a beszélgetések, a kapcsolatok alakulása a 4 testvér között. Neil a nála jóval fiatalabb pasijával, homoszexuális párként örökbefogadott egy újszülött kislányt. Maeve a fiát egyedül neveli és valahogy sosincs szerencséje a pasikkal, a 40 éves Anna is elvált, de a volt férje, Sam továbbra is a legjobb barátja, bizalmasa, ő is részt vesz az ebédeken. Josh, a legfiatalabb testvér, mindenki pici öcsikéje, akit nem csak ezért, hanem félénk, magának való természete miatt is óvnak a nővérei és a bátyja. Állandó részt vevő még a nagymamájuk, aki bár már alaposan benne van a korban, mégis hihetetlenül rugalmas, jófej és modern gondolkodású.

Tetszett, ahogy az ember – ahogy telnek a vasárnapok, vagyis az ebédek – egyre jobban megismeri a rokoni/baráti kapcsolatok dinamikáját, a karaktereket, a múltjukat. Anna a főszereplő, mondjuk az ő múltját/életét kicsit túltolta a szerző szerintem, bár összességében is ez lett az érzésem, h szinte mindegyik testvér életében felütik a fejüket olyan dolgok, amik persze előfordulnak, de elég ritkán, pláne egy családban halmozódva….hm eléggé valószínűtlen. Ennek ellenére mégis életszerűvé tudta tenni a szerző a könyvet, mert bár bőven van konfliktus a családban, nem minden rózsaszín, de a legfontosabb stimmel: ha baj van, ha valaki segítségre szorul, mindig számíthatnak egymásra. Igazból a végére irigykedni kezdtem erre a nagy, hangos családra, h vannak egymásnak.