Szabó Győző: Toxikoma

Ezer éve megvan, most teljesen random kezdtem bele, mert elvileg mindig is érdekelt, de valahogy mégsem került sorra. Közszereplőként, ismert emberként sikerült úgy írnia a függőségéről, h igazából bár elég részletesen és őszintén ír, mégis kevés derül ki, nem kompromittál más ismert embereket.

Helyenként ugrálva, de végigvesz az életéből sok mindent, a gyerek- és fiatalkorát, az első mákteát, majd a sodródást az árral, a sok különböző kábítószert, a trükköket, ahogy kicselezi a feleségét, a színházat, a kollégáit, ahogy átveri saját magát is. Egy olyan sötét, mocskos, erkölcstelen világba kalauzolja az olvasót, ami pl. tőlem nagyon távol áll, így helyenként eléggé sokkoltak a történések. Sok-sok extázis és szárnyalás után végül Csernus doktor segítségével sikerül az elvonó. Amit kicsit hiányoltam, h pl. arról ír, h a képzőre megy, h képzőművész, de arról nem, h lett belőle mégis színész, ugyanígy, ír pár kapcsolatáról és a – akkori – felesége is sokszor felbukkan, de róla bővebben nem, pedig az is érdekes lett volna, hiszen ő tudott a függőségéről, mégis hozzáment, szült neki etc. Persze ez nem is egy önéletrajzi könyv, inkább az ismert színész kábítószeres éveit dolgozza fel. A könyvből már elkészült a film, amit jelen állás szerint jövőre mutatnak be és amit az a Herendi Gábor rendzett, aki Szabó leszokásában is fontos szerepet játszott.