A blog kapcsán keresett meg valaki, aki figyelmembe ajánlotta ezt a könyvet és kicsit utána olvasva érdekelni kezdett, így meg is vettem. Jól kezdődött számomra a történet, mert az első jelenet Stockholmban játszódik, mikor is Sorel Mihályt fogadja a svéd király, V. Gusztáv (Svédország királya 1907 és 1950 között). Megtudjuk, h bár nem zsidó, de egy zsidó anyát és gyereket bújtatott, ezért került koncentrációs táborba, majd onnan Svédországba, a királyhoz pedig azért, h kérje, hazamehessen Budapestre.
A regény nem véletlenül viseli a Sorel-ház címet, 3 generáció sorsát követjük végig a XX. század Magyarországán. Megismerjük az apa, Sorel József történetét, aki először katonaként harcolt a Monarchia szinte minden frontján az I. Világháborúban, majd ácsmesterként dolgozott, végül 60 évesen felhagyott a munkával és egy véletlen folytán az emberek segítője lett, gyógyította őket józan paraszti ésszel, népi praktikákkal. Fia, Mihály gimnáziumba járt a városba, lovon, ami még abban az időben is feltűnést keltett, jóképű fiú lett és érettségi után kitanulta apjától az ácsmesterséget, majd összegyűjtött annyi pénzt, h Budapesten legyen egyetemista. Végül tanár lett belőle, ugyanolyan kivételes emberré vált, mint apja, túlélte a koncentrációs tábort, a megpróbáltatásokat, egyik hatalom sem tudta megtörni. Majd hirtelen felbukkant az életében svéd szerelme, Lulu, aki aztán haláláig méltó társa maradt és akit feleségül is vett. A nő magával hozta fiukat, harmadik Sorelt, Sorel Jánost. Persze Sorelnek akadt bőven baja, a 60-as, 70-es évek Magyarországán, hisz:
Ha egyszer a hatóság államosította a gondolkodást, akkor egy szál ember ne tüntessen azzal, hogy használja a fejét, amikor világosan meg lett mondva, hogy az alattvalók ne törjék a fejüket, mert az élet megoldásait az állam eszeli ki.
Ráadásul házukban megnyitott az un. Ábrándok iskolája, ahol Sorel tisztelői, munkatársai gyűltek össze, beszélgettek, persze a rendszer ezt sem nézte jó szemmel
hóhéron, síráson és az egyetlen uralkodó pár aktív vezérein kívül szinte minden foglalkozás képviseltette magát. A történet 3 könyvre oszlik, az elsőben azt tudjuk meg, hogy került Sorel Mihály Svédországba, ill. megismerjük első Sorel, Sorel József, az apa történetét. A 2.-ban, leírja mi történt a koncentrációs táborban és Svédországban második Sorellel, Sorel Mihállyal ill. utána, a 3. már leginkább Sorel János története, harmadik Sorelé. Az első 100 oldal nem nagyon tetszett, ill. nem hozott lázba, talán ez a legjobb kifejezés, majd ez egyik oldalról a másikra teljesen váratlanul és hirtelen változott meg, igazából még csak azt sem mondhatnám, h annyira megváltozott volna a történet. A következő kb. 200-250 oldalt nagyon gyorsan elolvastam, de aztán ismét jött egy váltás és megint nehezemre esett kicsit az olvasás, nem kötött le annyira.
Az egész könyv központi gondolata, h a Sorelek, különlegesek – bár az elég nehezen megfogható, h miért. Talán, mert lóval járnak, rangrejtett királyok és nem csak ők, mindenki így érzi, ill. tudja ezt, daliás termetűek és romantikusan jóképűek, egyesítik magukban a fizikai, lelki és szellemi erőt, hozzájuk rangrejtett királynők illenek, a Kinyilatkoztatás tisztására járnak, ami igazi családi legenda helyszíne, ahol rátalálnak "az értelmetlen létezés értelmére". A regény bár igazán nagyszabású, olvasmányos és végig vezet a XX. századi magyar történelmen, valamiért mégsem vált igazán a kedvencemmé, számomra helyenként túl népmesei volt a Sorelek vonatkozásában. Amit még nehezményeztem, h bizonyos szereplők nagyon hirtelen tűntek el az írónál a süllyesztőben, vagy nagyon hanyagolta őket (pl. Zsófi, Teréz, Ágnes). Háborúkon, diktatúrákon és a szerelem útvesztőjén át követjük a Soreleket, legendákkal és misztikummal átszőtt sorsukat, de a történet nem ér véget a Kinyilatkoztatás tisztásán Sorel Jánossal, csak a könyv. A regénynek van ugyanis folytatása is, ami Sorsolvasó címmel jelent meg, amelyben harmadik Sorel, vagyis Sorel János emigrációba kényszerül, először Bécsbe, majd Amerikába, csak úgy, mint az író, Salamon Pál. Ő végül Izraelben telepedett le, ahol szakított az írással és főleg fizikai munkát végzett. 1992-ben fogott ismét tollat, a Sorel-házat másfél év alatt írta meg, a folytatás 2002-ben jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése