Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

A cím és a címlap nem csábított volna olvasásra, mert rögtön egy sztereotípia jelent meg a fejemben, ahogy valószínűleg a legtöbb ember fejében, csak kinek tetszik ez, kinek nem. Viszont akárhol olvastam a könyvről szinte minden írás így kezdődött és úgy végződött, h mégis jó volt, egészen más, mint amit az ember várt. Na ja… az igazsághoz hozzátartozik, h mielőtt belekezdek egy könyvbe nem szeretek róla olvasni, általában még a fülszöveget sem olvasom végig, mert időnként tele van spoilerrel. Pont ezért nem jutottam el a könyvről olvasott írásokban a DE-ig…
Mert hogy ez a YA regény egyrészről tényleg teljesen más, mint az átlag, másrészről viszont mégis YA… A két főszereplő Brittany és Alejandro, felváltva mesélik a történetet, kicsit hasonlít Szilvási Lajos Egymás szemében c. könyvére, bár annál azért modernebb, felnőttesebb, ill. míg ott uazt olvashatjuk két szemszögből, itt folytatják egymás elbeszélését, de visszautalásokból megtudjuk, h éltek meg bizonyos fontos történéseket.

Egy középiskolába járnak, de két teljesen különböző világban élnek. Brit fehér, gazdag szülők gyermeke, apjától egy BMW-t kapott szülinapjára, azzal jár suliba – abszolút az a sztereotip menő, gazdag, amerikai középiskolás kép tárul elénk, amit pl. a Beverly Hills 90200 akárhányból ismerhetünk. Látszólag tökéletes az élete és mindent el is követ, h a látszatot fenntartsa, de közben van egy Little kóros nővére és a családja tényleg csak látszólag tökéletes (nem a nővére miatt). Olyan jól színészkedik, h minden lány őt irigyli, minden fiú pedig a pasiját, akivel a suli álompárját alkotják.
A másik főszereplőt, Alejandrot és 2 öccsét egyedül neveli anyjuk, mexikói származásúak és a fiú a Latin vér elnevezésű (bűn)szervezet tagja, ezzel akarja megvédeni a családját és el akarja kerülni, h majd az öccsei is ide kerüljenek. Menő, vagány, kemény csávó, akitől tartanak a suliban és aki bár sokat tanul és jó jegyei vannak, tudja, h nem tanulhat tovább, az ő sorsa más. A keménység, a brutalitás csak egy maszk, amit kvázi elvárnak tőle, igazából rendes srác. Hányan vannak így, h egészen más lehetne belőlük, ha nem kényszerülnének bele olyan - egyébként tőlük távol álló - szerepekbe, amiket elvárnak tőlük…
Azt, h a két fiatal ismeretsége ellenségesen kezdődik és hogy mibe torkollik, gondolom nem kell ecsetelnem;).
Nem akarom lehúzni a könyvet, mert nem volt rossz, de talán többet is ki lehetett volna hozni belőle. Ami tetszett és pozitívum, h Simone Elkeles megpróbált valami mást, megpróbálta életszagúvá tenni a könyvet, fontos problémákra felhívni fiatal olvasói figyelmét.
Az már más kérdés, h ez mennyire sikerült és máris a ’nem tetszettnél’ vagyunk… Komoly témákat vet fel, amikkel aztán nem igazán tud mit kezdeni, nem tudja kezelni őket, nem tud hihetően kijönni belőlük ill. megmarad a felszínen, ezért nagy kár. Mindezt még vastagon aláhúzza a befejezéssel is, ami tipikus, csöpögős-romantikus, de nem hinném, h a valósághoz sok köze lenne…kár érte.
Két teljesen különböző világot hozott össze, két jó embert, akikről mindenki teljesen mást gondol, mint amilyenek valójában, akik a körülmények áldozatai. Nem éreztem viszont mindig hitelesnek őket sem és ami még zavart, h Brittanyn és Alexen kívül a többi karakter nem nagyon van kidolgozva. Szóval összességében mégis azt mondom, h a cím és a borító illik a tartalomhoz és az általuk kiváltott sztereotípia nem feltétlenül hibás.
A könyvnek van még 2 további része, melyekben az írónő Alex két öccsének sorsával foglalkozik, a 2. rész, A vonzás szabályai már előrendelhető.