A címszereplő árvaként nő fel, szenvedélyes költő, mégis orvos lesz és elveszi nevelőszülei lányát. Vele párhuzamosan ismerkedünk meg Lara sorsával, akit még gyereklányként elcsábít anyja szeretője, ő ebből a szituációból menekül a házasságba. Az I. világháború már mindkettőjüket szülőként éri, majd gyorsan a fronton találják magukat, mint orvos és ápolónő. Sorsuk itt fonódik össze, de ekkor még mindketten visszamennek a családjukhoz, majd újra találkoznak és kapcsolatuk egyre szorosabb lesz. A történelem aztán úgy hozza, h Zsivagot elhurcolják, ezzel elszakad családjától, akik külföldre emigrálnak nélküle, de visszatalál Larához, akivel együtt nevelik annak lányát és közös jövőt terveznek. Ám a történelem és újra felbukkanó régi szereplők elválsztják őket egymástól és bár az orvos látszólag új életet kezd, szerelmét nem tudja feledni. Halála után verseit, amiket olyan nagy gonddal írt nyilvánosságra hozzák Larának és féltestvérének hála.
Annak ellenére elég röviden összefoglalható a tartalma, h egy több, mint 600 oldalas könyvről van szó. Persze a fent leírtakon kívül még sok minden történik, az első néhány oldal nagyon kemény, rengeteg név, amiket nem tudtam megjegyezni, vagy legalábbis megkülönböztetni egymástól, de jobb lesz a helyzet, ahogy elkezd Jurára (Zsivago) és Larára koncentrálni. Egy idő után igyekeztem csak Zsivago történetét követni és a számomra „mellékes” szálakat kiiktatni. A főszereplők sorsán keresztül persze Oroszország 1903 és 1929 közötti történelméből is ízletítőt kapunk. Végigkövetjük az intellektuális Zsivago doktor dilemmáját, aki szellemi és vallási meggyőződésével állandó konfliktusba kerül a forradalmi mozgalommal és a szocialista realitással. Természetes módon félti saját – és családja életét, így a történelmi eseményeknek csak passzív szemlélője, célja csak a túlélés, többre nem marad ereje és lehetősége.
Az író első és egyetlen regényét 1948 és 55 között írta. Hazájában nem jelenhetett meg, 1957-ben kijuttata az országból, először Olaszországban jelent meg, nagyon sikerrel. 1958-ban Nobel-díjat kapott a regényért, de ekkor a Szovjetunióban döntés elé állították: vagy lemond a díjról, vagy száműzik, az előbbit választotta. Műve hazájában és Magyarországon is csak jóval halála után, 1988-ban jelenhetett meg, fia egy különleges ceremónia keretében 1989-ben vette át apja nevében a Nobel-díjat. 1965-ben film is készült a műből, Omar Sharif főszereplésével, ami 1966-ban 5 Oscar-díjat is nyert.
Pont elég sűrű időszakban olvastam, időnknét napokig sem jutott időm rá és egy hosszú és fárasztó nap után nem pont erre vágytam…időnként azt sem tudtam, h ki kivel van. Nem egy szórakoztató, de érdekes könyv, ami a történelem és a világ egy kevéssé szerencsés szeletét mutatja be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése