A szerző arról elmélkedik, h a karácsony sok egyéb mellett arra is remek alkalmat ad, h az ember veszekedjen egy kicsit. Aztán felsorol egy csomó okot, ami alkalmat adhat erre és hát tényleg, valószínűleg mindenki talál köztük olyat, ami nála is lehet, vagy akár volt is már vita tárgya: kit hívjunk meg, ki mit kap, mit főzzünk, énekeljünk, stb. Hosszasan kitér az osztrákok szent karácsonyi sütijére, a vaníliás kiflire, aminek számos variációja van és persze a fogyasztók között is rengeteg típust lehet megkülönböztetni.
A végén, amikor a Glattauer által írt szövegnek vége, elénekelte a pasi, aki olvasta – inkább rosszul, mint jól;) – a könyvecskében említett dalokat, gondolom pont azért, h kicsit tartalmasabb, vagy legalábbis hosszabb legyen. Nekem az egész nagyon fura volt, nem tudtam hova tenni az elejétől a végéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése