2019. július 6., szombat

Catherine Ryan Hyde: Als ich dich fand

Az 40-es évei végén járó Nathan egy október eleji reggelen vadászat közben egy csecsemőre bukkan az erdőben. Rögtön tudja, h ez a kisfiú hozzá tartozik és örökbe akarja fogadni, de mivel a fiú a nagyanyjához kerül és Nathan felesége – akivel tudatosan nem vállaltak gyerekeket – sincs elragadtatva az ötlettől, a dologból nem lesz semmi.


Ennek ellenére a kis Nat – aki róla kapta a nevét – ismeretlenül is az élete részévé válik, akit karácsonykor és a születésnapjára minden évben ajándékkal lep meg, de sosem találkoznak. Közben telnek az évek és a babából nehezen kezelhető, az iskolában nem túl jól teljesító fiú lesz, majd egyre több problémát okozó tini. A nagymamájával nem jönnek ki jól és amikor az idős hölgynél betelik a pohár, felbukkan a 15 éves Nattel Nathannál, hogy ha még mindig akarja, felnevelheti ő a fiút és az immár özvegy Nathan akarja.
Innentől kezdetét veszi az ő egészen különleges történetük. Nagyon nehéz időszakokon mennek át, sok megpróbáltatáson, de úgy tűnik, együtt mindenre képesek. Nathan szigorú és kemény, de mindig mindenben lehet rá számítani, nem az emberi kapcsolatok nagymestere, de nagyon jó és bölcs ember, nem tudtam szabadulni a gondolattól, h a névválasztás nem véletlen (Lessing: Bölcs Náthán). Nat lobbanékony, időnként faragatlan, de Nathan idővel a legjobbat hozza ki belőle és érte sok mindenre képes, igazi véd és dac szövetség alakul ki a „nagypapa és unoka” között. Érdekes figyelemmel kísérni az életüket, a középpontban Nat felnőtté válása áll, hol a saját, hol Nathan szemszögéből, mintegy 40 éven át, tele tragédiákkal, nehéz helyzetekkel és döntésekkel, de sok érzelemmel és szeretettel.
A könyv a várólistámon volt és örülök, h sorra került, mert egy különleges, érdekes és tartalmas olvasmány volt, olyan, ami még sokáig megmarad az emberben és foglalkoztatja, régen olvastam ilyesmit. A könyv magyarul Amikor rád találtam címmel jelent meg, nagyon ajánlom. Egyébként mind a magyar, mind a német borító félrevezető 1-1 kisfiúval a címlapon, mert pont ez a korszak, amiről csak nagyon keveset tudunk meg a regényból.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Anita, nem tudom, hogy írtam-e már neked. Csak most megint szeretném megköszönni neked, hogy megosztod velünk irodalmi kaladjaidat. Szinte 100%ig a te válogatásod inspirálja német nyelvű olvasmányaimat, pillanatnyilag pont ezt a könyvet olvasom, és nagyon-nagyon tetszik! Szeretettel üdvözöllek, Dóra

    VálaszTörlés
  2. Kedves Dóra, köszi szépen, hogy ezt megosztottad velem, nagyon örülök! További jó olvasást-kalandozást kívánok😄

    VálaszTörlés