Ulrika Renk: Die Australierin

Ez egy trilógia első része, amivel már régóta kacérkodtam, idén feltettem a várólistámra, h végre sorra is kerüljön. Mióta 2 éve sikerült eljutnom Ausztráliába és teljesen lenyűgözött a kontinens, nagyon érdekel és szívesen olvasok róla.

A történet Hamburg mellett kezdődik, ahol a kis Emilia cseperedik. A családja, apja és nagybátyja hajóépítéssel foglalkozik, jómódú család, de a szülei élvezik a természet közeli, egyszerű életet Hamburg közelében, míg a nagy hamburgi tűzvész elpusztítja a nagybátyjáék házát és azok is hozzájuk költöznek. Majd egy családi, üzleti döntés után Emilia szülei Angliába költöznek az öccsével, Juliusszal egy évre, de Emmát a nagybátyjáéknál hagyják, h folytathassa Németországban az iskolát. Az évek telnek, a nagynéni előkelő ifjú hölgyet nevel Emiliából, aki az évek során elhidegül továbbra is Angilában élő szüleitől és lassan eladósorba kerül.
Családja akarata ellenére a híres író, Lessing egy rokonához, egy hajóskapitányhoz megy hozzá és bár tisztában van vele, h ő nem fogja tudni neki a megszokott hamburgi pompát adni, mégis a szívére hallgat. Miután a családja hallani sem akar róla a frigy után, a férjével megy hajózni, gyorsan teherbe is esik és a háborgó tengeren ad életet a kislányuknak, Emilynek. Bár a fiatal házaspárnak tetszik a közös kaland, de mindketten aggódnak, hogyan tovább, ha nagyobb lesz a lányuk…A változó világban jó lehetőségek adódnak Ausztráliában, a 19. század végén még mindig új, felfedezendő kontinensen. Sydneybe költöznek, ahol aztán sorra jönnek a gyerekek, de a család eleinte még nem adja fel a hajózást, Emilia a gyerekekkel együtt sokszor elkíséri a férjét az új vizekre. A hamburgi évek és az első hajós kaland után a szerző már nem meséli olyan részletesen a történetet, inkább akkor kapcsolódunk vissza újra, amikor a főszereplők 2. lánya, Minnie kerül hasonló helyzetbe, mint anno az édesanyja: beleszeret valakibe, akinél a szülei jobbat szánnak neki, ő is a szívére hallgat, de az ő sorsa nem alakul olyan jól, mint Emiliáé.
Tetszettek az Ausztráliáról felvillantott részletek, az őslakosok szokásai, ezekről szívesen olvastam volna többet is. Összességében sokkal jobbnak találtam a részletes elbeszélést, ne igazán értettem, miért kellett bele egy kb. 20 éves ugrás. Ami meglepett, h az utószóból kiderült, h a történet alapja valós, egy olvasója kereste meg vele a szerzőt, aki persze azért élt a művészi szabadsággal. A trilógia további 2 része Emilia gyerekeinek és főleg unokáinak sorsáról szól.