Boldog új évet!

Újra vége egy évnek, így jöhet a szokásos összegzés! 2018-ban 80 könyvet olvastam, hárommal többet, mint előző évben. Ebből 63 volt németül és 17 magyarul, egy picit csökkent tehát a német dominancia a tavalyihoz képest (64-13). A megoszlás idén úgy nézett ki, h ebből a 80 könyvből 61 volt ekönyv, 9 hagyományos- és 10 hangoskönyv, ez utóbbi biztos, hogy rekord nálam és szerintem fenn is fog állni pár évig;). Szintén rekordgyanús, hogy 2018-ban 7 különböző magyar szerzőtől olvastam, elmarad viszont az előző évektől azon könyvek száma, amiket az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáról olvastam, ezúttal csak kettőnek értem a végére, így tartok 106-nál:-), nem hiszem, h a következő évben itt változást érnék el.

Ahogy az elmúlt években, úgy 2018-ban is több sorozatot olvastam, kezdve Elena Ferrante immáron 4 részből álló ciklusával, ebből egyelőre még csak a trilógiát olvastam, de abszolút tervben van a záró rész is. 4 részt hallgattam meg Erin Watt Paper Princess sorozatából, bár ennek még vannak további részei, számomra ennyi elég volt. Nem úgy, Sophie Kinsella boltkóros regénysorozatából, amiből szintén 4 rész került sorra, az akkor elég is volt, de a maradék részek is tervben vannak. Az előző évhez hasonlóan 2018-at ismét Sarah Morgan egy trilógiájával zártam, ezúttal Puffin Islandra „utaztam” a 3 rész erejéig. 2018-ban egy abszolút kedvencem lett, Kristin Hannahtól a Wie Blüten im Wind ragadott nagyon magával, de emellett persze több olyan olvasmányom volt, ami tetszett ill. nagy hatást tett rám, mint pl. a jövőbe tekintő Qualityland, Stepheine Meyer Vegyésze, Mhairi McFarlene és Petra Hülsmann egy-egy könnyed regénye és Linda Schipp elgondolkodtató emlékezetvesztős könyve a Memories to do.
2018-ban is akadt bőven utazós olvasmány, újabb két rész az Ein Jahr in… sorozatból (Lissabon, Tokio), Verne 80 nap alatt a Föld körülje és annak modern kori változata a Hoepner fivérekkel, akiknek egy másik nagy kalandját is olvastam, csakúgy, mint Bettina Pohlmann családi világ körüli útjának krónikáját. Amiben elmaradtam a várakozásaimtól, azok az életrajzok voltak, amiket bár szívesen olvasok, 2018-ban nem nagyon találtam kedvemre valót, csak egyet olvastam (Coco Chanel), de már betáraztam 2019-re, így ez biztosan másként lesz az új évben.
2018 legolvasottabb bejegyzése éppen a Coco Chanelről szóló könyv, ezt Náray Tamás első regénye követte, a Paper Princess sorozat 4. része lett a 3. legolvasottabb - feltételezem, mert még nem jelent meg magyarul - ezt pedig a 2018-as kedvenc Wie Blüten im Wind ill. Mhairi McFarlene regénye követte.