Egy négy tagú német család 5 hónapos világ körüli utazásának krónikája a könyv. A két gyerek közül az idősebbik lány iskolás, negyedikes, a másik még ovis. Késői gyerekek, a szülők aránylag idősek, a férj fotós, a nő újságíró, világlátott, sokat utazott emberek, akik nem egy irodában dolgoznak 8-4-ig, így azért könnyebb „elszabadulni” majdnem fél évre. Ehhez – is - túl földhöz ragadt lennék én, meg szerintem Magyarországon még sokan. De megoldanak minden akadályt, a régóta dédelgetett álmot végül úgy sikerül megvalósítani, h örökölnek egy kis pénzt és a fő nehézség, az iskola kérdése is megoldódik – a hosszú úton a szülők fogják tanítani Antoniát.
Az első úti cél Dél-Afrika, itt karácsonyoznak, majd jön Szingapúr és India szilveszterkor, Delhi és Agra a csodálatos Taj Mahallal, majd Vietnam; Kambodzsa, aztán Ausztrália és Új-Zéland. A sors fintora, h Sydney és Ausztrália, az utazásuk egyetlen helyszíne, ahol én is jártam és amit életem legnagyobb élményei közé sorolok, nekik egyáltalán nem tetszett, 5 nap után el is hagyják a várost. Annál inkább lenyűgözte őket Új-Zéland, ahova mindig vágyakoztak, tulajdonképpen innen jött a világkörüli utazás ötlete, itt több, mint 5 hétig maradtak. Utána 2 hét strandolás a paradicsomi Cook Islandon, aztán irány az USA, onnan Kanada, majd az elképesztő túrát New Yorkban fejezték be. Itt már többször jártak a szülők, ez a város lett a közös családi kedvencük is, Új -Zéland mellett.
A sok-sok ország, élmény és emlék teljes megosztása nem lehetséges persze, mert nem túl hosszú a könyv, de arra jó, h benyomásokat, érzéseket továbbítson, megossza a legemlékezetesebb pillanatokat, történeteket. És arra is jó persze, h az olvasó időnként szájtátva ámuljon, h mennyire laza a család, milyen kalandokra vállalkoznak a 2 gyerekkel. Az élet őket igazolja, szinte csak csupa segítőkész, kedves emberrel találkoznak és az 5 hónap alatt minden pillanatot meg tudnak élni félelem, rossz érzések, veszély nélkül. Az is érdekes, h bárhol jártak, mindenhol 3 dologgal azonosították őket (a németeket): a focival, a drága autókkal és a szorgalmukkal, de őket legalább azonosítják valamivel.
Bár nem hiszem – sajnos – h valaha lenne részem ilyen világkörüli útban - reálisan nézve egyik helyre sem fogok eljutni - mégis egy csomó érdekes infót találtam a könyvben, több dolog is felkeltette az érdeklődésemet, sok újdonság volt benne. Időnként – pont ezért - lehetett volna részletesebb, máskor pont jó volt, h nem ír mindenről több száz oldalt. Tetszett olyan szempontból is, h két lábbal álltak a földön, nyilván volt, h megengedtek magunak dolgokat, de lemondani is tudtak ezekről, ha épp erre volt szükség. Szerintem pont ez a lényeg, ha az ember világot lát és kíváncsi, nem a külsőségek számítanak, hanem az élmények, a megélt pillanatok (mondjuk ez úgy általában is igaz). A család csak ritkán lakott hotelben, egyébként többször szívesen családoknál, vagy kis házat, lakást béreltek, pl. airbnb keresztül, h belesimuljanak a helyi életbe, időnként hostelben éjszakáztak, többször lakóatuót béreltek és ott aludtak, nagyon változatos ez is. Szeretik azokat a helyeket, ahol még valami eredetit láthatnak és élhetnek át, nem csak a turistáknak kitalált atrakciókat. A könyv végén, a szerző – az anya és feleség – még praktikus tanácsokat ad és röviden ír az ő tapasztalataikról is. Nem rejti véka alá, milyen nehéz volt újra visszatérni az esős, hűvös – de ettől még gyönyörű – Hamburgba 5 hónap kalandozás után és újra visszatalálni a hétköznapi mókuskerékbe, valamint az utazás két lányukra gyakorolt hatásáról is olvashatunk egy kicsit. Összességében tehát egy érdekes, informatív könyv, ami egyszerre késztet álmodozásra és fájdítja az ember szívét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése