Spanyolország, Portugália, Japán, Hongkong, Kína, Laosz, Tájföld, India, Kirgizisztán, Kazahsztán, Oroszország, Lettország, Litvánia, Lengyelország az útvonal, stoppolnak, rengeteg kedves és segítőkész emberrel találkoznak ezúttal is, akik sokszor nagy kerülővel is magukkal viszik őket, akiknél lakhatnak, akik meghívják őket kajálni és sok olyannal, akik nagyon bőkezűen támogatja terveiket. Mindketten ügyes kézművesek, ékszereket készítenek mindenféléből, amit jártukban-keltükben találnak, ezeket adják el és ebből finanszírozzák a sok-sok segítség mellett az egészet.
80 nap alatt megkerülni a Földet talán már nem akkora teljesítmény, mint Verne idején volt, de mindezt pénz nélkül megtenni, vagyis a „rávalót” utcai árusként megkeresni már elég jó kihívás. Ennek megfelelően nagyon szorította őket az idő végig, ezeket az országokat sokszor kevésbé ismerték meg, szerintem nagyon stresszelte őket a pénz és az idő és ez nem engedte kibontakozni igazán az egészet. Számomra pont az veszett el, ami a lényeg lett volna, a világ, vagy legalábbis a célországok felfedezése, a rácsodálkozás, a megismerés, a kaland, sokszor az volt az érzésem, h igazából csak pipálni akarnak és gyorsan tovább. Az igazsághoz azért hozzátartozik, h az eredeti "80 nap alatt a Föld körül" sem az országok megismeréséről szólt.
Persze azért itt is vannak érdekességek és jópofa sztorik. Ázsiában rá kell újra döbbenniük, h minden – még az autózás is – más, itt ha valaki autóval utazik, teljesen telepakolja. Itt senki sem engedheti meg magának azt a luxust, h üres kocsival menjen. Vicces, h legtöbb ember, akivel összeakadnak nem beszél angolul, ők próbálkoznak gesztikulációval, mimikával, kézzel-lábbal, általuk ismert szavakkal, de a legjobban akkor étik meg őket, amikor végső kétségbeesésükben németül adják elő a dolgokat, valószínűleg, mert akkor a legkifejezőbb a mimikájuk, a legtermészetesebb és legjobban érthető.
Az indiai rész tetszett a legjobban, ez a hatalmas, ismeretlen és egoztikus ország nekik is teljesen új volt, ők is nagyon rácsodálkoztak. Útjuk során többször is, amikor elképesztő nélkülözést és szegénységet láttak, elszégyellték magukat, h ők is péntz kérnek a portékáikért. Ezek a kolduló emberek rá vannak szorulva a turistákra és ők, az egészséges német fiatalok is azért vannak itt, h pénzt keressenek, el is bizonytalanodnak, h nem segíteniük kellene-e az embereknek, ahelyett, h mindenáron meg akarják valósítani a projektjüket. Egy indiai bölcs öreg adja meg a legjobb választ erre:
Most itt ültök velem 83 nappal azután, hogy útra keltetek és megmutatjátok nekem, milyen csodálatos a világ. Megmutatjátok a világnak, mire képes. Nem szabad feladnotok, mielőtt eléritek a célotokat, ezzel tartoztok azoknak az embereknek, akik segítettek és akik hittek bennetek. Nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy megmutassátok az embereknek, h a világon mindenhol, minden kultúrában és nemzetben vannak emberek, akik jók és szívesen segítenek. Attól függetlenül, h tehetősek-e vagy szegények.Azt hiszem nekik is ez a találkozás, ez a néhány mondat adta meg igazán az út értelmét és erősítette meg az elhatározást, h végigcsinálják a vállalkozást, úgy is, h nyilvánvaló, a 80 nap nem lesz elegendő. Végül több, mint 100 nap alatt kerülik meg a Földet, de mivel az utolsó napokat az egyikük dengue-lázzal Oroszországban és Lengyelországban is kórházban tölti, az időhatár túllépése a legkisebb problémájuk. Hatalmas örömöt és megkönnyebbülést jelent a hazaérkezésük, más a helyzetük most mint az előző útnál, mindkettőjüknek barátnője van, sokkal inkább gyötörte őket pont ezért a honvágy is. A kaland után ezúttal is jött a könyv ill. egy dokumentum film a tv-ben az általuk forgatott anyagokból és sok-sok előadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése