2018. június 10., vasárnap

Sylvia Roth: Ein Jahr in Lissabon

Újabb sorozat az Ein Jahr in… sorozatból, ezúttal egy olyan városról, ahol már jártam. Lisszabonról szerintem nagyon sokat lehet hallani mostanában és nekem is régóta a bakancslistámon szerepelt, de meglepetésemre nem tetszett annyira – sem élőben, sem itt a könyvben – mint gondoltam.


Sylviát – a könyv szerzőjét – viszont megbabonázta a város mikor először járt ott, olyannyira, h egy éves kultúr ösztöndíjjal tér vissza és önkéntesként egy kortárs művészeti központban dolgozik. Portugál tudás nélkül vág neki a kalandnak szeptemberben, de gyorsan egyértelművé válik, h a nyelv ismerete nélkülözhetetlen, már csak azért is, mert egy portugál családnál lakik. Eleinte meggyűlik a baja a nyelvvel, de mivel tényleg ott él és nem a külföldiek, hanem a portugálok társaságát keresi, gyorsan belejön, márciusban már portugálul álmodik – bár ezt nagyon nehezen tudom elképzelni, ettől persze még lehet. Először a meleggel küzd, majd rácsodálkozik a hűvösebb időre, ahogy sok mindenre, például, h a város a a gazdasági válság miatt lemondott a karácsonyi dekorációról:o; vagy a bacalhau-ra (tőkehal), ami a portugálok nemzeti eledele, olyannyira, h a hazai vizekből már mind kihalászták, ezért importálni kell Izlandról és Norvégiából;-). Természetesen pár hónap után nála is előjön a németek kenyér problematikája, ez még mindig vicces. Sok helyivel ismerkedik, néhányukkal igazi barátság is kialakul és általuk sokkal inkább megismeri nem csak a várost és az országot, hanem a portugál hétköznapokat és szokásokat is, focimeccsre megy és a nemzeti ünnepen szardíniát süt és árul. Az egy év gyorsan eltelik és nagyon nehezére esik a búcsú. Érdekes lenne talán ezeknél a könyveknél az utolsó fejezetet annak szentelni, h mennyire/hogy sikerült a visszailleszkedés, otthon maradtak-e, vagy újra útra keltek, esetleg visszamentek az adott országba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése