Rebecca Bloomwood elképesztően szeleburdi, szeretnivaló, na meg persze időnként azért kiakasztó is. A 20-as évei közepén jár, egy pénzügyi lapnál dolgozik újságíróként, de az elég talányos, h hogyan, mert ha valami igen távol áll tőle, az pont ez a világ. Állandóan az anyagi csőddel küzd, a banktól kapott felszólító leveleket inkább eldobja és elrejti, helyette idegnyugatóként vásárolni indul. Imádja a sminkcuccokat, a kiegészítőket, a szép cipőket, táskákat, ruhákat, leginkább persze mindenből a dizájner darabokat, amiknek nagy szakértője is. Időnként megpróbálja összekapni magát, másodállást vállal, különböző spórolási praktikákat próbál ki, de ezekkel általában csak még nagyobb kiadásokba veri magát, na meg igencsak vicces szituációkba keveredik. Közben egyre gyakrabban bukkan fel az életében a kőgazdag és jóképű Luke Brandon és hát nem túl nehéz kitalálni, hogy hova fajulnak a dolgok.
Becky egyik bonyodalomból a másikba csöppen, egyre nagyobb slamasztikába kerül, amiből aztán mégis jól jön ki. Minden rossz tulajondonsága ellenére kedves és vicces lány, akinek helyén van a szíve és az esze és végül a „józan paraszti eszének” köszönhetően sikeres is lesz, minden fronton.
Magyarul Egy bolkóros naplója címmel jelent meg a könyv, ami egy immáron 7 részes sorozat első része. Sosem hallottam ezelőtt még a boltkóros szót, talán nincs is magyarul igazán jó kifejezés az eredeti shopaholic-ra, ahogy a német Schnäppchenjägerin sem igazán találó, hisz az inkább arra utal, h valaki az akciókra, nagy árleszállításokra utazik, ami Rebeccára nem feltétlenül jellemző.
Szórakoztató – bár időnként idegesítő – olvasmány volt, jönnek szépen sorban a folytatások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése