Felicia Engelmann: Gebrauchsanweisung für Dubai und die Emirate

Egy újabb olvasmány, ami egy közelgő utazásom miatt került sorra. Jártam már Dubaiban és Abu Dhabiban is, de még 14 éve, ez a legtöbb városnál sok idő, ezalatt sok minden történik, változik, ez különösen igaz Dubaira. Ez a könyv sem a legújabb, már majdnem 10 éves, mégis nagyon sok érdekességet, infot találtam benne. Rendkívül sok témát érint, most hirtelen nem is jut eszembe semmi, ami kimaradt volna, ráadásul ki-ki tekintget a szomszédokra is, így szóba kerül Katar, Oman és Szaud-Arábia is. Ebben a Gebrauchsanweisung für… c. sorozatban a fókusz 100%-ig az adott országon van, itt pl. semmit sem tudunk meg a szerzőről, cserébe viszont nagyon jól összeszed mindent a régióról.

Olvashatunk a történelemről, ami merőben eltér a számunkra megszokottól, főleg mert jóval kevesebbet tudunk róla, mint általában. Az első hódítók a portugálok voltak, de ennek az uralomnak már a 17. században vége lett. 1820-ban a briteket, mint védelmező nagyhatalmat ismerték el, a britek nem tartották gyarmatosításra érdemesnek a szegény sejkségeket, Dubai ekkoriban egy jelentéktelen kis halászfalu volt. Majd miközben a Szovjetúnió és az USA már az űrhajós programjaival volt elfoglalva, itt még nem voltak kőből épített utak, elekromos áram, 1950-ben nyílt az első kórház és a lakosság 70%-a nem tudott írni-olvasni. 1958-ban találtak Abu Dhabi partjainál olajat és 1966-ban Dubainál – ez volt a brit protekturátus vége és valami nagy dolog kezdete. 1971-ben alapították az Egyesült Arab Emírségeket - az ország szövetségi állam, vagyis föderáció - amely hét emírségből áll. Becsült lakossága 2022-ben meghaladta a 10 milliót, mármint a külföldiekkel együtt, kb. 200 ezer állampolgár él Dubaiban. Mivel az egész államban kevés az állampolgár, általában, ha házasodásra kerül sor, egy unokatestvérrel házasodnak, ezért sehol a világon nem olyan magas a fogyatékkal élő emberek száma és a Down szindrómával születettek száma. 2 évszak van a hot season és a cold season, ez utóbbinál a hőmérséklet jellemzően 30 fok alatt marad október közepétől kb. május közepéig. A hot seasonben a hőmérséklet az 50 fokot is elérheti, akkor beszélnek Dubaiban meleg napról, ha legalább 43 fok van 80%-os páratartalommal. Keményen büntetik az ittasságot, a drogfogyasztást, a házasságtörésért pl. halálbüntetés jár (igaz „csak” akkor, ha azt 2 felnőtt férfi tudja bizonyítani). Talán a legérdekesebbnek a nők helyzetét, öltözködését találtam, néhány szösszenet a témáról. A szexista reklámok tilosak, nem prüdériából, hanem mert azok a nőket tárgyiasítják, ami nem illik. Meglepő módon – számomra – egyre kevesebb az olyan reklám is, ami a „hagyományos” szerepeket propagálja, vagyis pl. mosogatószert is reklámoznak már ott is kötényes pasival. Egyre fontosabb a nők szerepe a társadalomban, a közszféra állásainak 2/3-dát ők töltik be, az egyetemi végzősök 70% az Emírségekben nő, a nők 95%-a végzett egyetemet – ezzel vezetnek világviszonylatban – ennek persze az állam számára is „praktikus” okai vannak, mivel kevesen vannak, nem engedhetik meg maguknak, h a lakosság feléről lemondjanak. Egy modern arab feminista szerint a hagyomány és az emancipáció nem állnak egymással ellentmondásban és a fejkendő se nem antifeminista szimbólum, se az elnyomás szimbóluma, hanem csak egy ruhadarab. Az arab nők szerint a fejkendő és az abaya segít nekik az emancipációban, mert aki el van „fátyolozva”, azt nem lehet csak a kinézetére redukálni. Ha egy elfátyolozott nő beszél, a férfiak meghallgatják és komolyan veszik, mert az elfátyolázás pont azt jelenti, h egy olyan személyről van szó, akit komolyan kell venni. Érdekesnek találtam még azt a „teóriát”, h a hijab, az elfátyolozás egy reakció a bevándorlásra. A szerző szerint ugyanis fotók bizonyítják, h a nagy bevándorlási hullám előtt a nők az emirátusokban szívesen viseltek pl. virágos, színes ruhákat, csak a 70-es években nőtt meg az igény az optikai elszigetelődésre is a bevándorlóktól. A modern dubai metrón van első osztály (Golden Class) ill. női vagon is, azért mert ha tele a metró, a muszlim nők nem szeretnének férfiak között állni, így ez egy védőzóna nekik. Rengeteg érdekességről ír ebben a témában, amik közül sok minden meglepett. Persze azért ezek között volt néhány olyan dolog is, ami kicsit túlidealizáltnak tűnt. Rengeteg a nyugati expat, akik néhány évre érkeznek ide dolgozni, és nagyon sok indiai is él itt, ők is a munka miatt, bár általában egész más jellegű munka miatt. Ők nem, integrálódnak, elszeparálódva, magukban élnek. Hindu templom építése nem megengedett Dubaiban, mert az iszlám szerint a hinduizmus nem vallás:O. Az indiaik „alatt” állnak a hierarchiában a pakisztániak, annak ellenére is, h ők muszlimok. Az „idegenek” megítélése itt általában nagyon pozitív, mert pénzt és híreket hoznak, seg-tenek, általánosságban pozitívumot jelentenek. Dubaiban és a többi Emírségben is szinte az egész lakosság idegen, így ez lett a normalitás. A különböző kultúrákból a legjobbat összegyűjteni és abból közösen valami újat építeni, ez az, ami az Emirátusokat naggyá tette. A beduin sátraktól a megapoliszig – egy sikertörténet, amit szívesen mesélnek a helyiek - de itt nem a gazdagságról van szó, hanem arról, ahogy a gazdagság segített a természetet legyőzni és a mindannapos harcot a túlélésért felváltotta a mai luxus lifestyle. Az épületek, buszmegállók (!) klimatizálása, a zöld rétek a sivatagban, a növények öntözése, ezek a legnagyobb vívmányok a legtöbb helyinek, az olaj igazi haszna. Sokan nevetségesnek tartják ezeket a városokat, pedig azt hiszem egyre kevésbé intézhetőek el egy kézlegyintéssel és ahogy arra a könyv is felhívja a figyelmet, attól, h mások, mint az általunk megszokott pl. európai városok, még nem kevesebbek vagy kevésbé érdekesek és számomra ez a könyv is bizonyította, h más történelmünk, vallásunk, nézeteink ellenére vagy pont ezért, a miénktől sokszor teljesen elétrő, érdekes ötleteik, szemléleteik, elképzeléseik vannak.