Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

Ez a Nyughatatlanok trilógia 3. része, de ahogy már írtam, ezeket lehet egymástól függetlenül is olvasni. Csak sajnos azt kell, h írjam, h ez még a trilógia részeként is nehezen volt értelmezhető, tartok tőle, h önmagában még inkább így lenne. Sajnos az volt az érzésem, különösen a könyv első felében, h a 3. részre teljesen elvesztettem a fonalat.

Pontosan ez a bajom a kortárs irodalommal, amivel itt szembesültem: olyan, mintha egy kis részét olvasnám egy leírásnak, történetnek, minden kontextus nélkül és nem is nagyon találtam fogódzókat, ráadásul egy idő után már nem is nagyon törtem magam, borzalom volt. Aztán kiderült, h nincsenek is fogódzók, csak Emília és Eliza, a két 40-es barátnő, akik valami lakásétteremben vannak. Persze közben ugrálunk időben és térben ide-oda. Kb. a felénél bukkan fel egy amolyan mellékszálban a „Bárdy kompánia”, az első két kötet szereplői, sok „érdekesen” tálalt személyes tragédia, furaság és szenvelgés közben. Biztosan össze kellett volna rakni itt valami nagyon magas röptűt, de őszintén…nekem semmit nem sikerült, örültem, amikor végre végeztem vele, mert bár egyre rövidebbek lettek a trilógia regényei, de egyre nehezebben olvashatóak is számomra.