Karen Swan: Ein Geschenk von Tiffany - újra!

A blog írása óta idén fordult elő először, h egy olyan könyvet olvastam újra és írtam róla, amiről már volt itt bejegyzés és most megint ez történt. Mivel ezt a regényt nagyon pozitívan őrzöm évek óta az emlékezetemben (pont 10 éve olvastam először:O), gondoltam inkább újraolvasom ezt, mint megint veszek valami borzasztót.

A négy barátnő, Cassie, Kelly, Suzie és Annouk gyerekoruk óta elválaszthatatlanok, annak ellenére, h más-más országban élnek. Cassie ment először férjhez, ráadásul már 10 éve, a nála jóval idősebb skót Gilhez és azóta vezeti a hatalmas kastély háztartását a skót prérin, a másik három barátnő viszont élvezi nagyvilági életét és sikereit New Yorkban, Londonban és Párizsban. Épp Cassie és Gil 10. házassági évfordulóját ünnepelni gyűlnek össze a barátnők, amikor Cassie élete egy pillanat alatt összeomlik, amikor megtudja, h férjének legjobb barátnőjétől van egy kisfia, miközben ő is évek óta gyerekre vágyik. Barátnői rögtön átveszik az irányítást, Cassie New Yorkban köt ki, Kellynél lakik, aki még a divatvilágban állást is szerez neki. Az élete itt is egy szempillantás alatt vesz 180 fokos fordulatot, főleg, miután Kelly kikupálja: új frizura, új ruhák, sport, diéta és Cassie-re rá sem lehet ismerni. Önbizalmának sem tesz rosszat, a híres fotóssal, Luke-kal való kapcsolata, a férfi rajong érte, de a nő 4 hónapja New Yorkban gyorsan véget ér és bár megszerette a várost és az óriási pörgést, barátokra talált és otthon érzi magát, valamint Luke-kal is el tudna képzelni többet, érzi, h meg kell adnia magának az esélyt és tovább utazik Párizsba, újabb 4 hónapra Anoukhoz. A filigrán, elegáns ékszerkészítő Anouk Hamamba viszi, vörösborral itatja, az összeillő fehérnemű fontosságára tanítja, állást szerez neki a Diornál és a szőke Cassie-ből barna párizsi nőt csinál. Cassie – főleg barátnői reakcióját látva – elbizonytalanodik, jó-e, ha mindenki a saját képére vagy a városéra formálja, de végül úgy van vele, ha több dolgot kipróbál jobb eséllyel találja meg mindazt, ami hozzá illik, ami ő. Barátnőin kívül még van valaki, aki minden városban egyengeti az útját és segíti: Henry, Suzie öccse, a világutazó és fefedező, minden városhoz ad neki egy listát, h mit kell látnia, felfedeznie, átélnie és mindig néhány elültetendő magot is küld, amit Cassie nem nagyon tud értelmezni, ahogy Henry ajándékát a Tiffanytól sem…Ő vezeti el Claude-hoz is, az egykori Michelin csillagos szakács zsenihez, aki depressziója miatt visszonult, de Cassie-t mégis főzni tanítja, barátok lesznek, sőt közös éttermen törik a fejüket, ami miatt a nő Párizsban is maradna. Ebből végül nem lesz semmi egy tragédia miatt, ráadásul végső csapásként Cassie még Anoukban is nagyot csalódik. Londonba a várandós „mindenórás” Suzyhoz és férjéhez érkezik és barátnője esküvőszervező cégébe segít be. Henry itt személyesen vezet neki egy egész napos különleges programot a városban és bár az utóbbi hónapok kalandjai után egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Cassie nem tudja hova tenni a forrófejű felfedező viselkedését. A fináléra nem csak Suzy babája érkezik meg, hanem Cassie csalfa férje is és Kelly esküvőjén van békülés, egymásra találás és végre összeáll a kép, ami a virágmagokat illetően is, imádtam újra! Nem kimondottan karácsonyi, sőt igazából egyáltalán nem, de valamiért az volt a fejemben, h igen;). A párizsi tavaszt ugyanúgy megéljük Cassie-vel, mint a londoni nyarat vagy a new yorki telet. Anno és most is tetszett, ahogy Swan bemutatja ezt a 3 várost, a teljesen különböző vibe-ot, ami jellemző rájuk. Sokszor próbálnak az utóbbi években 1-1 menő város nevével eladni könyveket, de a legritkább esetben sikerül ezeket a városokat értelmes módon belevinni a történetbe szerintem, itt viszont ezt – is – nagyon eltalálta Swan. Imádom Cassie-t, aki nem egy díva, hanem egy normális, bohókás, csupaszív, időnként naiv és sebezhető, máskor kemény és céltudatos nő. Nagyon megszerettem a többi karaktert is, a párbeszédek zseniálisak, csak szuperlatívuszokban tudok erről a könyvről továbbra is írni. Műfajához képest meglehetősen hosszú, 576 oldal, mégsem éreztem egy percre sem, h túl hosszú lenne. Olyannyira nem, h – ha nem is rögtön – de hamarosan nekiállok a folytatásának, amit anno szintén olvastam már, de emlékeim szerint pár évvel később, viszont a folytatásokat szívesen olvasom – értelemszerűen – egymás után, és mivel most is annyira tetszett a történet, muszáj a 2. részt is elolvasnom. Időközben magyarul is megjelent Karácsony a Tiffanynál címmel, de ahogy írtam, NEM karácsonyi történet. Nekem az első kettő könyve, amiket olvastam tetszettek legjobban Swantől (ez volt az első), szerintem ez is klasszisokkal jobb, mint az utóbbi években – magyarul is – megjelent regényei.