Souad Lamroubal: Yallah Deutschland, wir müssen reden!: Aus dem Leben einer deutsch-marokkanischen Beamtin

A már Németországban született, marokkói származású Souad Németországnak címzi könyvét és végig hozzá beszél. Én ezt is hangoskönyvként hallgattam, aminek érdekessége, h a szerző maga olvassa azt. Kíváncsi voltam a témára, h látja egy marokkói-német az integráció kérdését, főleg úgy, h egy ezzel a témával foglalkozó közalkalmazottról van szó. Csalódást jelentett számomra a könyv, sőt…mert borzasztóan egyoldalú és szerintem mindent nagyon feketén-fehéren fest le.

Souad apja vendégmunkásként érkezett Németországba a családjával, azért jött, - a szerző szavai szerint - h felépítse újra Németországot, akinek segítségre volt szüksége. Semmije sem volt, amikor megérkezett a családjával, ami hamarosan 7 fősre duzzadt, a szerző már ott született. Szülei és testvérei is ott maradtak, végleg Németországban telepedtek le, amit a könyvet hallgatva nehéz megérteni. Sorra veszi analfabéta szülei megaláztatásait, az akkor még teljesen hiányzó integrációs és egyéb segítséget. Szerinte a vendégmunkásoknak nem köszönte meg Németország a munkájukat és fordítva? Ők megköszönték neki egy új élet lehetőségét? Ami a legjobban irritált, h mindent kifogásol, emlékeim szerint egy dolgot nem talált, amit az ország jól csinálna/csinált volna. Kritizálja, hogy Németország határozza meg kinek kell mennie, ki maradhat – ki más határozná ezt meg, ha nem a befogadóország? Hogy Németország számára a legfontosabb lépés az integráció felé a német nyelv tudása, de szerinte pont azért nem sikerült sok minden, mert No-ban/nak pont a nyelvismeret hiányzott, azon nyelvek ismerete, ahonnan a bevándolrók jöttek LOL. A 2015-2016-as migrációs hullámról is ír, ahol már, mint épp ebben a témában dolgozó közalkalmazott vesz részt – persze ezzel kapcsolatban is csak kritika hangzik el. Elvárja Németországtól, h őt/őket a polgárának tekintse, a sajátjának minden szempontból, de magától és a többiektől nem várja el, h Németország polgárának tekintsék magukat, minden szempontból. Egyébként is állandóan visszatérő elem ez, sajátjaival sokkal elnézőbb, mint az őket befogadókkal. Felveti, h Marokkóban ők voltak a németek, ha oda látogattak, Németországban a marokkóiak, ez szerintem a legáltalánosabb dolot, amit kb. mindenki el tud mesélni, bármelyik országból is jött és bárhol is él most. Ha valaki elhagyja a szülőföldjét, számolnia kell azzal, h lehet sok szempontból jobb élete egy másik országban, de nem fog odatartozni teljesen, pláne, ha mindennapos szokásaiban, öltözködésében, kinézetében is láthatók a különbségek – ami nem baj, de el kell fogadni szerintem, h ez az ára egy „jobb” életnek. Ami viszont a legfurább volt, az ukrajnai menekültek kérdése, az ő esetükben nagyobb társadalmi szolidaritást, segítőkészséget lát és ezt is felrója, no comment. Olyan dolgokat vár el, mind a társadalomtól, mind a német államtól, ami szerintem teljesen irreális és olyanokat is felró, amihez nem tudom, mi köze lenne Németországnak. Azért is fura nekem ez az egész, mert tényleg csak negatívumokról beszél, kritizál, mindent, pedig szerintem az érmének 2 oldala van, legalább. Félreértés ne essék, nincsenek illúzióim Németországgal kapcsolatban sem és mégcsak migráció ellenes sem vagyok, de ezt a könyvet – főleg egy „szakértőtől” – borzasztó unfairnek és elfogultnak érzem. Nagyon érdekelt, h milyen kritikákat kapott a könyv, hát semmit nem találtam…valahol ez is sokat mond szerintem.