Siggi Weidmann: Gebrauchsanweisung für Brüssel und Flandern

Többet is olvastam már ebből a sorozatból, ami „használati utasítást ad” az adott országhoz, általában akkor, amikor meglátogatni készültem az adott országot, most is ez történt. Minden fejezet egy kicsit másról szól, de az első mindjárt a művészetekkel és egy belga művésszel, Pieter Bruegellel kezdődik mindenféle általános bevezetés helyett, ami azért kicsit fura volt és egyébként is nagyon sok szó esik benne a művészetekről, talán kicsit túl sok is, a többi témához képest.

Ezenkívül kivesézi a flamand – vallon ellentétet, kiderül h a tulipán nem is holland, sokkal inkább belga, vagy méginkább flamand, sok szó esik a sörökről és a bonbonokról is persze. Megemlékezik a nagyon magas szintű belga konyhaművészetről ugyanúgy, mint a mindenhol kapható sült krumpliról, de emlékeim szerint pl. a szintén híres gofriról nem sok szó esik (vagy semmi). Nem összefoglalva, inkább itt-ott elejtve ad egy képet az ország történelméről is, amiben meglehetősen sok a szokatlan esemény. Ezenkívül pedig külön fejezetekben tárgyalja a nagyobb ill. híresebb városokat, úgy mint Brüsszel, Antwerpen, Brugge, Gent vagy a tengerparti gyöngyszem Oostende. Mivel ezek közül mind szerepel az én listámon is, volt itt néhány olyan infó, ami jól jött. Ez a könyv egyébként elég régi, 2007-es, de mivel inkább az ország ill. a városok kulturális-szakrális látnivalóira koncentrál és nem a divatjelenségekre, ez nem zavart túlságosan, de annyira nem tetszett a könyv.